Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Az erdélyi magyar irodalom utolsó 25 éve Az otthon megjelenő VALÓSÁG 1970. évi 1. számában a neve után ítélve román származású, erdélyi CZINE MIHÁLY «Az újabb romániai magyar irodalomról» címmel először ad átfogó képet a külvilágtól majdnem teljesen elzárt, második világháború utáni erdélyi magyar irodalomról. Bár teli van ellentmondással, különösen, mikor a két világháború közötti erdélyi irodalomról ír — arról nem is beszélve, hogy pl. Nyírő Józsefet, az Erdélyi Szépmíves Céh-t, stb. még csak említeni sem meri —, mégis vannak olyan őszinte, meglepő megállapításai, amelyek még a szabad földön élő íróknak is becsületére válnának. Mégis az a legfőbb érdeme, hogy 25 évi elzártság és hallgatás után végre hírt adott, ha csak vázlatosan is, az erdélyi magyar irodalomról. Az is figyelemre méltó, hogy az otthoni rendszer végre helyt adott, ha nem is szaklapban, egy ilyen tanulmány megjelenésének. Könnyebb érthetőség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az erdélyi írók a 20-as évek elején az ERDÉLYI HELIKON köré csoportosultak és munkáik megjelentetésére megalapították az ERDÉLYI SZÉPMlVES CÉH-t. Ugyanakkor a baloldali, zömükben nem magyar származású írók a KORUNK körül tömörültek, aminek a szellemi utóda a jelenlegi rendszerben az UTUNK lett. Miután a románok a második világháború után az erdélyi magyarság szellemi elitjét a szó szoros értelmében kiirtották vagy kiüldözték, az erdélyi magyarság az elmúlt 25 év alatt a románok minden igyekezete ellenére egy új szellemi réteget termelt ki magából, amelyiknek már nincs, de a dolog természete következtében nem is igen lehet, közvetlen szellemi kapcsolata a kiirtott szellemi elittel. Ennek az újonnan jelentkezett szellemi rétegnek az írógárdája, amint látni fogjuk, a 60-as évek közepén a FORRÁS köré tömörült. Ezek előrebocsájtása után egyszerűség és hűség kedvéért idézem a tanulmány érdekesebb fejezeteit és megállapításait. «... A harmincas évek derekán már többen úgy hitték, — Makkai Sándor meg is fogalmazta —, hogy kisebbségben íróként élni nem lehet. Többen repatriáltak (Áprily, Makkai, Nagy Emma, Gulácsy Irén, Osvát Kálmán), vagy becsavarták a tollat, reménytelennek érezve az erőt meghaladó feladatokkal való birkózást... A második világháború befejezése után új korszak kezdődött a romániai magyar kisebbség életében... Amit a két világháború között hiába sürgettek a romániai magyarok: 1946-ban magyar egyetem nyílt Kolozsvárott — működött is 1959-ig —, orvosi és gyógyszerészeti tanintézet Marosvásárhelyen, s a Színművészeti és 19
