Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

hívtak életre, például Brassót és Szebent, s volt olyan kisvárosunk, például Szamosújvár, amelyet letelepülő örmény menekültek ala­kítottak ki.» ... (Szerk. kiemelése.) Szinte hihetetlen, hogy végre odáig jutottunk, hogy egy otthoni kommunista, élvonalbeli író, mint amilyen Ruffy Péter, ha mindjárt csak a külföldi magyarok számára szerkesztett lapban és csak «volt» jelzővel is a jelenleg román uralom alatt lévő erdélyi Brassóról, Szebenről és Szamosújvárról le merte írni, hogy az a miénk volt! Itt kell megemlíteni azt is, hogy a MAGYAR HÍREK ebben a számában rövid, képekkel illusztrált ismertetés jelent meg IMETS LÁSZLÓ, ANTAL IMRE és KOZMA ISTVÁN fiatal erdélyi művé­szekről. Imets László a «Gyilkos-tó» és «Falurészlet» című két fa­metszete után ítélve, már most kiforrott, kész művésznek látszik. ILLYÉS KINGA AMERIKAI KÖRÚTJÁRÓL Az Erdélyben megjelenő «UTUNK» 1971. jan. 15-i száma érdekes interjút közöl, amit Szőcs István készített a múlt év végén Ameriká­ban járt 3 erdélyi székely színész üdvöskéjével, ILLYÉS KINGÂ- val. Ebből idézzük az alábbi sorokat: «Tudja... — mondja Illyés Kinga — ... tudja, ha már e két hónap tapasztalatával mehetnék külföldre, másképpen készülnék ... A «Kis Herceget» (Saint-Exupery francia költő műve. Szerk.) össze­sen kétszer adtam elő odakint, másodszor csak azzal a feltétellel, hogy előtte és utána Dukász Anna dalokat fog énekelni. Tudja, az ottani közönségünk igényeiben és igénytelenségében is megfonto­landó volt. ök egy marosvásárhelyi színésznőre vártak bennem, és úgy gondolták, egy modern francia szerzőt hozzájuk elvinni nem pont az én feladatom... Tőlem Tamásit, Móriczot és ilyen szín­vonalon hazaiakat vártak volna az igényesebbek... A kevésbé igé­nyesek? Azok meg néhány nótát, esetleg talán egy kis otthoni kür­­tőskalácsot is és csörögét... Arról nem szólva, hogy ők modem kísérleteket, színházi extravaganciát vagy száj tépést láthatnak bő­ven. Ha valaki hazulról jött, attól nemcsak általában otthonit, hanem a hagyományosan, a harmonikusan szépet, az édes emlékeket idézőt szeretnék kapni... — Főleg szavaltam. Sok otthoni verset is, és elővettem azt a három gyimesi csángó dalt, amit tudok, és sajnálhattam, hogy nem tízszer annyit tudok; és hogy énekelni, színésznő létemre, mód­szeresen nem tanítottak...» 50

Next

/
Thumbnails
Contents