Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

Másnap, április 11-én az alakulatokat Tiszafüreden keresztül a Tiszántúlra irányították azzal, hogy további parancsot majd menetközben kapnak. Kisújszállás előtti rövid pihenő alatt kaptuk azt a váratlan parancsot, hogy Szolnok—Nagykőrös—Kiskunhalason keresztül irány Mélykút. Századommal későn este értem be Mélykútra, ahol a 2. gépkocsizó dandár gyülekezett.

Április 12-én délben itt kaptuk a parancsot Kelebián—Szabadkán keresztül való előnyomulásra. Az úttalan, kocsitengelyig érő homokos területen a nehéz gépjárművekkel csak késő éjjelre tudtunk — a sötétség beálltával állandó partizán tűzrajtaütésektől zavarva — az elsötétített, kihalt Szabadkára bevergődni, amit a szegedi hadtest alakulatai napközben már visszafoglaltak. (Kelebia plébánosa, a templom ajtóban palástosan várva a feltámadási szertartásra, elvonuló katonáinkat sorban megáldotta.)

Húsvétvasámap, 13-án hajnalban indult meg a 2. gépkocsizó dandár, élén a 4. gépkocsizó lövész zászlóaljjal, Szabadka déli szegélyéről Üjvidék visszafoglalására. A zászlóalj útja Szabadkától Feketehegyig valóságos diadalmenet volt: Topolya, Kishegyes, Szeghegy magyar és sváb lakossága zenével, virággal fogadott és oly tömegű húsvéti kalácsot, sonkát és egyéb ételneműt dobált be a gépkocsikba szépen hímzett, szőttes kendőkbe csomagolva, hogy a katonáknak két napig nem kellett a gulyáságyú f őzt je.

A páncélgépkocsikkal megerősített élszázadunk Feketehegynél érte utói a sebesen visszavonuló szerbek kicsiny utóvéd csapatát, amit az útkanyarból nagy sebességgel előrobogó élszázad valósággal széttaposott. A zászlóalj az első komoly tűzrajtaütést Szenttamásnál, a temető sírjai mögött megbújt partizánoktól kapta, akik között több testes, nehézmozgású asszony is volt. Amíg a zászlóalj Szenttamás átfésülésével volt elfoglalva, a Ferenc-csatorna túlsó oldalára felderítésre kiküldött páncélgépkocsik egyikét egy, az utolsó pillanatig ellenálló szerb páncéltörő ágyú kilőtte. A páncélgépkocsi parancsnoka, egy fiatal főhadnagy, rögtön meghalt, a személyzet többi tagja pedig súlyosan megsebesült.

Szenttamás és Újvidék között kb. félúton van Szőreg puszta, amit a szerbek az oda betelepített dobrovoljacokkal községgé fejlesztettek. Ezen a községen a zászlóalj házról-házra való harccal tudta magát átverekedni, jóllehet a községben már egyetlen egy szerb katona sem volt. Hála Istennek veszteségünk nem volt, de annál több a partizán lakosságnak. Ennek ellenére a két-három órával utánunk jövő műszaki és vonat alakulatoknak mégis ugyanúgy kellett magukat a községen átverekedniök.

Innen minden ellenállás nélkül, a késő délutáni órákban értük el Újvidék szegélyét. Az országút és a környező terep mégis oly képet nyújtott, mintha a legsúlyosabb csata dúlt volna ott. Ameddig a szem ellátott, elhagyott, felborított katonai járművek, ágyúk, fegy44