Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
gével karöltve ténykedő Délmagyarországi Akció Bizottság megszervezésére, mely utóbbi egy esetleges jugoszláviai krízis esetén lépne a DFT-vel egyetemben működésbe. Prof. Csejtey Béla a délvidéki magyarság Szent István évének eseményeiről adott részletes ismertetést és külön emlékezett meg id. Berecz Sándornak «Pusztatemplom» című, az aracsi apátság romjai történetét ismertető könyvéről. Ifj. Zolnay Mátyás pénztáros évi jelentését követően a főtitkár felolvasta vitéz Erdélyi Istvánnak, a VIRRASZTÓ szerkesztőjének a DFT közgyűléséhez írt levelét s egyben felhívta a DFT tagjait és barátait a «Virrasztó» támogatására. (Az alábbiakban közöljük dr. Lelbach Antal beszédének záró szavait és a Hommonay Elemér által beterjesztett és elfogadott határozatokat teljes egészükben.) DR. LELBACH ANTAL BESZÉDÉNEK ZÁRÓ SZAVAI «Amikor Magyarország Kormányzója április 10-én kiadta kiáltványát, a helyzet olyan volt, hogy mást nem tehetett volna. Semlegesség esetén Bácskát, Baranyát, Muraközt és a Vendvidéket is a németek szállták volna meg. Az ilyen alkalmat elmulasztó kormányt pedig a magyar nép söpörte volna el. Így is, hosszas mérlegelések oda vezették a németeket, hogy Bánátot azon a címen, hogy gazdaságilag szükségük van rá a balkáni háború miatt, a saját hatáskörükbe vették. A helybeli német vezetőség pedig ellenségesen állt szemben a magyarsággal és a magyar állami gondolattal. A végkifejlet tragédiáját nemcsak valamennyien ismerjük, hanem — szenvedjük is. Magyarország, amely mindig mindenkinek csak adott, senkitől sem vett el semmit, ma úgy szerepel, mint a legkíméletlenebb elnyomó. Azt, hogy a szlovákok ezer éven át megtarthatták a saját nyelvüket és azon agitálhattak a magyarok ellen, nem veszi figyelembe a velünk ellenséges nyugat. Azt, hogy Erdélybe beszivároghattak a románok, hogy a Délvidéken menedéket adtunk a szerb hazátlanoknak, nem számít a történelmi mérlegen. Ma talán történelmünk legsúlyosabb korszakát éljük, mert nemcsak a megcsonkítás, hanem a kommunista—pánszláv elnyomás is tizedeli népünket. Mégis... szent meggyőződésünkké kell válnia annak a történelmi tudatnak, hogy mindez megváltozik, mert az ezeréves Magyarország rendező geopolitikai erejére szüksége van az igazi békés Európának. Egyelőre csak a Nyugat felülkerekedésében bízhatunk a szláv imperializmussal szemben. Csak akkor lehet a Kárpátmedencét újjá 37
