Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

személyiséggel való találkozónak abból a célból, hogy Tito (váratlan vagy természetes) távozása esetén a helyzetet megmentsék. Ebben a játszmában Amerikának kellen a bába szerepét vállalnia.

Meg kell említeni, hogy Draganovics professzor eltűnése, majd Jugoszláviában való felbukkanása, Luburics és a németországi horvátok egész sorának meggyilkolása nyomán rengeteg kósza hír és mende-monda kelt szárnyra anélkül, hogy azoknak komoly alapja lett volna.

Néhány emigráns és hazai intellektüel közelmúltban lejátszódott titkos találkozója, amelyet a jövőben meg fognak ismételni, hasonlóképp gyanút keltő találgatásokra adott alkalmat, különösen otthon.

Jugoszlávia nyílt határpolitikája, a rokonok látogatása, a hazai művészeknek horvát emigráns központokban való szerepeltetése teljesen új helyzetet teremtett, amely korántsem úgy fejlődött, ahogy azt a hazai rendszer, vagy Heferék elképzelték. Ezek úgy vélik, hogy otthon bizonyos olvadási folyamat indult meg, míg az emigrációban, különösen Amerikában, az emigráns fiatalság egy része radikális irányzatot sürget.

1970 végén Zágráb érseke első ízben látogatta meg az amerikai kontinens horvát kolóniáit. Míg az érsek a legszigorúbban elzárkózott minden politikai megnyilatkozástól, addig otthon és az emigrációban megpróbáltak mindent belemagyarázni az érsek útjába. Kétségtelen, hogy a Zágrábban 1972-ben megrendezendő Mária kongresszusnak is van némi politikai színezete, hisz azt a kormány anyagilag támogatja, amit a rendszer máris igyekszik a maga javára kamatoztatni. Azt sem érdektelen megemlíteni, hogy a pápa 1970- ben avatta a horvát történelem és a horvátok első szentjét és ez a szertartás volt a hazai és az emigráns horvátság legnagyobbszabású találkozója. (A Zrínyiekkel rokonságban lévő Nikola Tavelics ferences szerzetes 1391-ben bekövetkeztt mártír halálának kései egyházi elismerése, akárhogy is nézzük, nagyrészben a Vatikán és Jugoszlávia között fennálló szoros politikai kapcsolatnak tudható be. Szerk.)

*

A horvát emigráció két csoportja — dr. Jelics a Szovjet Unióra, dr. Zorkin pedig az Egyesült Államokra támaszkodva — kész szembe nézni a Tito távozásával bekövetkezendő fejleményekkel. A horvát emigráció többi csoportja azonban — figyelmen kívül hagyva az otthoni és kinti eseményeket — tovább éli a maga külön életét.

35