Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

ző ama feltevését, hogy a Szent Korona felső része eredetileg egy könyv fedőlapjának a díszítése lett volna.

A szerző a Szent Korona felső részét német, helyesebben regensburgi eredetének igazolására több olyan európai műemlékkel hasonlítja össze, amelyek állítólag minden kétséget kizáróan a regensburgi ötvösműhelyben készültek.14 Nagy kár, hogy a szerző nem használta fel összehasonlításra a New York-i Pierpont Morgan Library-ben őrzött «Stavelot Triptychon»-t, hordozható szárnyasoltárt, amelynek keretébe foglalt két kis ereklyetartó számyasoltára a Szent Koronával közel egyidős és Wibald Stavelot-i bencés apát (1098—1158.) hozta magával Bizáncból 1157-ben. Ezeknek az ereklyetartó kis szárnyasoltároknak a zománcképei és diszítő elemei éppenúgy hasonlítanak, ha nem jobban, a Szent Korona felső részének zománcképeihez és díszítő elemeihez, mint a szerző által felhasznált példák. De tovább menve, az abroncsíveket összefogó Krisztuskép technikája és stílusa is kísértetiesen hasonlít a Szent Korona alsó részét képező és minden kétséget kizáróan Bizáncban készült görög korona Krisztus-képéhez.

A szerző, bár munkájának nagyobb részét a Szent Korona felső részével kapcsolatos kérdéseknek szenteli, mégis majdnem ugyanolyan részletességgel foglalkozik a Szent Korona alsó részét képező görög koronával is, amit Dukas Mihály görög császár (1071—78.) adományozott I. Gézának (1074—77.) még herceg korában. Ezzel kapcsolatos állásfoglalását eddig azért nem említettem, mert ez a kérdés, -uiazs luipuapo; sa isezeixiiezs ‘oA^uppip [oppsapjaqpjzsoj qqaspj pontból már tisztázott.

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz és a szerző figyelmét is elkerülte, a teljesség kedvéért mégis meg kell említenünk egy két idevágó dolgot. I. Géza az alsó koronán lévő zománcképén, kezében «horgonykereszt»-ben végződő pálcát tart. A horgonykereszt eredetileg császári jelvény volt, majd amikor a labarium váltotta fel, a császáriház tagjainak és az azokkal egyenrangú és jogú despotáknak a jelvénye lett.15 Ebből a horgonykeresztből alakult ki a «kettős kereszt», amit III. Béla magyar birodalmi jelvényként használt. Ezt a piros alapon lebegő ezüst kettőskeresztet a heraldika a mai napig «Crux Hungrica» névé ismeri és címerünben — kissé átstilizálva és hármashalomba tűzve — a legrégibb címer elem. Ezt a kettőskeresz14 Az Echternach-i kódex, Szt. András hordozható oltára a Trler-i katedrálisban, Mathilda apátnő, I. és II. Teophano apátnő aranykeresztjei és az arany körmeneti kereszt az Essen-i katedrálisban, Gizella királyné aranykeresztje, Arnulf hordozható aranyoltára, Uta apátnő és II. Henrik evangéliumos könyve Münchenben és így tovább.

15 948-ban Bizáncban, ill. Bodonyban (Viddin) egyszerre négy magyar vezér keresztelkedett meg és kapott despota rangot: Almos nembéli Tormás, Tétény nembéli Kalotha, Bogát nembéli Bulcsu és Szalárd nembéli Lél (Lehel.)

15