Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

a. / A Szent Korona felső részének négy abroncsíve, amelyeket 2—2 apostol zománcképe díszít, nem szabályos ívben hajlanak, sőt az egyes ívek hajlása is különbözik egymástól, ami az egésznek tor­zított formát ad. A különböző oldalról és irányból készített fény­képek ezt világosan mutatják. Továbbá, az ívek a két zománckép között különböző mértékben meg vannak törve. Ezeket a töréseket annak idején három íven forrasztással és aranykapcsokkal meg is javították, a negyedik íven azonban a törés még most is megvan. Ezek a javítások és a meglévő törés a fényképen szintén jól lát­hatók. Az abroncsívek tehát szerinte egyenes pántok voltak. — Ismerve a Szent Korona éppen jelentősége miatti viharos, hányatott sorsát, egyáltalán nem lehetetlen, hogy jelenlegi torz formája és az ívek két kép közötti törése külső behatástól keletkezett. b. / Az abroncsíveket a korona tetejét középen egy négyszögletes, az apostolok képeinél nagyobb méretű zománckép fogja össze, amin Krisztus ülő képe látható. Abban az időben minden ilyen koronát — a királyi hatalom isteni eredetének jelképezésére — Krisztus képe elől, jól látható helyen díszítette. A Szent Korona felső részén, ezzel szemben, Krisztus képe a legláthatatlanabb helyen, a tetején, víz­szintes helyzetben van elhelyezve. — A szerző azonban adós maradt olyan koronák felsorolásával és képeinek közlésével, amelyek, mint a Szent Korona alsó részén, elől Krisztus képe látható. Ezekből a tényekből a szerző arra következtet, hogy a Szent Koro­na felső része eredetileg nem koronának készült és csak akkor csi­náltak belőle koronát, amikor az alsó résszel összeépítették. És itt ökéntelenül is felmerül a kérdés: Feltételezhető-e az akkori világ második leggazdagabb uralkodójáról, III. Béláról — de meg Könyves Kálmánról is —, hogy egy misekönyv vagy kódex fedőlapjának díszítéséből csináltasson magának koronát, hacsak nem fűződött hozzá valami egészen különleges emlék, kegyelet, vagy hagyomány? Ilyen egyszerűen nem létezik. A szerző is valószínűnek tartja, hogy az, amiből a Szent Korona felső részét készítették, szoros személyi kapcsolatban kellett lennie Szent Istvánnal. Na és akkor mi lett a hiányzó 2—2 apostol képével? Minden tisztelet, kegyelet és hagyo­mány ellenére kidobták a szemétre? De a szerző még sok olyan dologról nem tud, vagy szándékosan elmellőz, amik állításait, ha nem is közvetlenül, lényegesen gyöngítik. Nem tudja, hogy Szent István anyja, akár a lengyel hercegnő, Belekegini, akár Kalotha-Stephanos erdőelvi gyula leánya, Saroldu volt, már keresztény volt, s így gyermekei kereszténynek születtek és keresztényként nevelkedtek.8 8 Padányi Viktor «Géza fejedelem második házassága» c. tanulmányában minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Szent István anyja Belekegini lengyel hercegnő volt és nem Saroldu, akinek apja, Kalotha Stephanos erdő­elvi gyula már 948-ban megkeresztelkedett Bizáncban. 12

Next

/
Thumbnails
Contents