Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

Az, hogy egy férfi, ha özvegyen marad, másodszor is megnősülhet, úgy látszik, nem jutott eszébe történészeink közül senkinek, a feltűnő születési dátumok ellenére sem. Helyette azt találták ki, meglehetősen szellemesen, hogy «szláv» alattvalói hívták Saroldut Belekegininek. (Hóman.)

Egy másik feltűnő körülmény az, hogy Géza első két leánya szlávhoz ment feleségül (sőt a második éppen lengyelhez, noha lengyel kapcsolatokról addig nem tudunk), a későbbi két lánynak viszont egyike sem ment szlávhoz.

Egy további meglepő körülmény az, ami egyébként történelmi okadatolásunkból is feltűnően ki van hagyva, hogy István nem szerette az «anyját», sőt, talán ki is végeztette (erre a «talán»-ra építve nevezik egyesek Istvánt még ma is különös előszeretettel «véreskezű anyagyilkosnak»).

Hasonlóan feltűnő, szinte már groteszk körülmény, hogy a «somogyi nagyúr», Koppány horka, «Szár» Szerénd fia és Vérbulcsu unokája,2 Géza halála után feleségül akarja venni Saroldut, akinek, ha Géza első felesége, erősen közel kellett lennie a hatvanhoz!

2 Hogy «Szár» Szerénd fia, Koppány volt az akkori horka, azt település-neveken kívül, az is bizonyítja, hogy ez a méltóság örökletesen apáról fiúra szállt és a horkák törzse, a Nyék-törzs szállásvidéke a Dunántúl déli fele volt. Vérbulcsu halála után (955) «Szár» Szerénd lett a horka. Vérbulcsu az apjától örökölte a méltóságot, éppúgy, mint Koppány is az apját követte. Furcsa, érthetetlen és rendkívüli lenne, ha törés lenne ebben a sorban és «Szár» Szerénd nem lenne Vérbulcsu fia, akinek utóda volt. Egyébként Szeréndnek «Szár» megjelölése arra mutat, hogy előzőleg keresztény volt, de azután visszatért a pogányságra, ami apjával szemben alklmazott «keresztényi» tett után nem csoda. (Vérbulcsu 948-ban keresztelkedett meg Bodonyban (ma Viddin) és a vesztett Lech-mezei csata után 955-ben Ottó, mint közönséges bűnözőt, Augsburgban felakasztattatta.)

Vérbulcsu apja vagy «Kál», vagy «Bogát» horka volt. Hogy a kettő közül melyik volt, ill. melyik a helyes név, az attól függ, hogy a «Kál», ami szumirul elöljárót, főnököt, elsőt, elsőszülöttet jelent és ami Kaál, Kál, Kala, Kele, Gaál, Gál formákban igen gyakori az árpádkori nevek között, személynév volt-e, vagy csak Bogát megjelölése, rangjelzése. De akármelyik is volt a neve, a Nyék-törzs vezére és így Levente fia volt. A sor Árpádtól, aki apja, Almos, életében a Nyék-törzs vezére volt, töretlenül halad Koppányig — Árpán-Levente-Bogát Kál-Bulcsu- Szerénd-Koppány —, akit az elfogult, klerikális szempontú Istvánlegenda szerzője István «nagybátyjának» mond nyílván azért, hogy azt

6