Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
A másik cikk írója, Banner Zoltán, «Fülöp Andorról, az erdélyi piktura kiemelkedő egyéniségér lő rajzol portrét hatvanadik születésnapja alkalmából». Ebből a kis beszámolóból megtudjuk, hogy Fülöp Antal Andor a kolozsvári Művészképzőből indult el, megjárta Rómát és onnan hazatérve a spanyoljárvány következtében elvesztette félszeme világát és azóta, immár negyven éve, félszemmel festi «fojtott feszültségű» képeit. A Művészetből átvett öt kép közül nekem Nagy Albert: Járnakkelnek című képe tetszik a legjobban, amelyiknek ünneplőbe öltözött, csizmás, egymás mellett beszélgetve lépegető két gazda-figurájáról — még ezen az egészen gyenge reprodukción is — csakúgy sugárzik az életrevalóság. Amennyire nagy öröm, hogy az egyik hazai lapon keresztül végre hírt kapunk a Székelyföld festőiről, annyira elszomorító, hogy a tehetségeket mindig bőven ontó Székelyföld festőművészeiét jelenleg az itt említett, 60. évét taposó Fülöp Antal Andor mellett, a képek «konzervatív» stílusa után ítélve, szintén már öregedő néhány festő képviseli csak. Fiatalokról, utánpótlásról szó sincs. Dehát hogy is lehetne élettől duzzadó, virágzó magyar művészet — mint amilyen volt pl. Nagybányán — most Erdélyben, mikor a kommunista, ultranacionalista balkáni románság nemcsak az ősi, évezredes magyar kultúrát irtja, pusztítja tervszerűen, vagy hazudja egyszerűen a magáénak immár 50 éve, hanem a kultúrát termő és hordozó, mindenéből kifosztott, mindenkitől elhagyott őslakos magyarságot és székelységet is ... Így aztán már az is csoda, hogy a sajátos kultúrájáról, művészetéről egykor oly híres Erdélyben ma még egyáltalán létezik magyar festő, író, művész és az ilyen kérdésekkel foglalkozó magyar folyóirat, szaklap. Hogy a románok milyen csalárd, farizeus módon kezelik a 2 milliónyi uralmuk alá kényszerített őslakos magyarok-székelyek ügyét, azt a Budapesten nem rég megkötött magyar—román államközi szerződés bizonyítja a legjobban, amelynek értelmében Bukarestben magyar, Budapesten pedig román kultúrházat létesítenek a két nép szellemi és kultúrális életének és értékeinek kölcsönös megismertetésére. Ha a románok a Bukarestben élő 200 ezer és az 50 évvel ezelőtt elrabolt Erdély és kapcsolt részeinek 2 milliónyi magyarjától eddig nem tudták megismerni a magyarság szellemi és kultúrális életét és értékeit, akkor... De ez az ő dolguk. Viszont a budapesti kommunista kormánynak ez a tette közönséges nemzetárulás, hogy ne mondjam: testvérgyilkosság. Mert a románok mindig ilyen olcsó, vásári trükkel vásárolták meg maguknak a szabad kezet Erdély őslakos magyarjainak és székelyeinek tervszerű irtásához ... v. E. I. 23
