Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
bek között ezeket írja: «Memorandumunk célja olyan épkézláb javaslatot tenni az elnök asztalára, mely beillik a Nixon adminisztráció világpolitikájának keretei közé s mégis maximális jót biztosít Magyarország és a Dunamedence népei számára.» — Véleményem szerint sikamlós úton jár az, aki a Kárpátmedence, tágabb értelemben a Duna-vidék kérdéseit, bennük a magyar kérdéssel, a kaleidoszkópszerűen változó napi és pártpolitika függvényének tekinti és aszerint kezeli. Az elmondottak után önkéntelenül felmerül a kérdés: Van-e bárkinek is joga a nemzet jogairól, tulajdonáról és a nemzettest egyetlen tagjáról is lemondani a nemzet tudta és felhatalmazása nélkül? NINCS! De itt kinn annál szentebb kötelessége mindenkinek a nemzet elidegeníthetetlen jogaiért, az ősi magyar föld minden rögéért, a nemzettest minden egyes tagjáért körömszakadtáig harcolni és küzdeni még akkor is, ha az pillanatnyilag értelmetlennek, céltalannak és időszerűtlennek is látszik. Az elmúlt 50 év tanulsága szerint az idegen uralom alá kényszerített és a trianoni határok közé zárt magyarság lassú, de biztos pusztulásra van ítélve. Hogy otthon a mindenkori kormányok kifelé kénytelenek a trianoni status quo alapján politizálni, az érthető, ha nem is mindig menthető. De itt, kinn, hol nincs politikai, gazdasági, katonai, stb. megkötöttség és kényszerítő körülmény, ha valaki mégis a nemzetveszejtő, átkos «reálpolitikára» hivatkozva a nemzet nevében a trianoni status quo alapján politizál, az ... A mondat befejezését az Olvasóra bízom. Ha valaki nem tud használni szülőhazájának és fajtájának, legalább ne ártson! Erdélyért... Erdélyben sok magyar egyházi személy és intézmény halálra van ítélve. Egyetlen segítség a jószívű emberek könyöradománya. Ami részünkre csekélység, nekik nagy segítség. A beküldött adományokat szívesen továbbítjuk a román kormány által engedélyezett módon. Adományokat a következő címre kérjük: Magyarok Vasárnapja, 517 So. Bella Vista Avenue, YOUNGSTOWN, Ohio 44509 17
