Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
Mielőtt a kérdés lényegére térnék, tisztázni kell néhány kérdést. A németek dunavölgyi terveivel kapcsolatban mondotta Teleki Pál 1933-ban: «Az egyes medencék, amelyeket a Duna összeköt, egyenként úgy földrajzilag, mint művelődéstörténetileg, úgy népraj zilag, mint politikailag, vagy gazdaságilag sokkal inkább kapcsolódnak Európának más tájaihoz, mint valami nagy dunai egységhez. A Dunavölgy nem egységet meghatározó tényező, hanem több egységet egymáshoz kapcsoló útvonal. Politikailag pedig a Donauraum nem tény, hanem elképzelés, ami nem egyéb, mint az a kérdőjel, ami az Osztrák—Magyar Monarchia helyén marad.» — Tehát van Bécsi-medence, Cseh-medence, Kárpátmedence, Moravavölgye, Aldunai-medence, vagy Havasalföld. De nincs és sohasem volt Dunamedence, mint földrajzi egység. A Duna-vidék sem egységet jelöl, csak az egymásutáni medencék füzérét. Így a Duna-medence megjelölés használata helytelen, pontatlan és magyar vonatkozásban még zavarkeltő is. Egy terület semlegesítése nem az ott lakó nép, vagy népek akaratától függ csupán, hanem attól, hogy beleesik-e, vagy sem két vagy több szemben álló hatalmi törekvés erővonalába. Svájc másfélszázados semlegességét nem népei békeszeretetének, hanem földrajzi fekvésének köszönheti. Belgium hiába akart semleges maradni a két világháborúban, nem tudott, mert beleesett a német-francia hatalmi törekvések erővonalába. Fokozottabb mértékben áll ez a Kárpátmedencére, amely fekvésénél fogva ősidők óta a kelet-nyugat-déli hatalmi törekvések erővonalába esik. Éppen ezért Magyarország ezeréves történelme folyamán sohasem tudott semleges maradni; de még a vele szomszédos országok sem. Ettől függetlenül, hol van az a hatalom, amelyik a Kárpátmedence és tágabb értelemben a Duna vidék «tartós» semlegességét biztosítani tudná? Talán,' a minden erkölcsi és szellemi értéket lábbal tipró Szovjetunió, vagy az anyagias, önző, hipokrita angolszász hatalmak, vagy a kettő szintéziséből megszületett és máris erkölcsi sírban vergődő UN? Tehát a Duna-vidék részben, vagy egészében, mivel az örökösen megújuló pángermán és pánszláv hatalmi törekvések erővonalában fekszik, gyakorlatilag nem semlegesíthető. A pángermán és pánszláv hatalmi törekvéseket csak egy erős központi hatalommal lehet kiegyensúlyozni, mint amilyen az Osztrák—Magyar Monarchia volt. A Habsburg-birodalom pusztulását az idézte elő, hogy a Habsburgok családi hagyományaik és neveltségük folytán képtelenek voltak megérteni, hogy a történelmi szükségszerűségből létrejött birodalmukat csakis a Kárpátmedencéből lehet eredményesen kormányozni és időtállóan birtokolni. A külső kistér törvénye szerint a Habsburgoknak a Bécsi-medencéből irányított uralma szükségszerűen torzult önkényes zsarnoksággá, ami eleve magában hordta a bomlás csíráié