Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)

1994 / 3. szám

Az újszülöttre leselkedő veszély: a kísértés (3.)

Az Úrral csatázó értelem

Isten a minden tudás Ura, minden bölcsesség forrása. "Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete."

(Péld 1,7)

Aki Isten nélkül keres tudást, az a halál csapdájába zuhan. (Példa rá a hidrogénbombát kitermelő lángész.) Ettől a szakadéktól akarta Isten megóvni az első emberpárt a jelképes paranccsal: "de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod" (lMóz 2,17). A Kísértő szava pedig így hangzott: "Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz" (lMóz 3,5). Ebbe a csapdába esett bele az ember, így szakadt el Istentől, az élet forrásától, így zuhant a szellemi halálba: az Istentől való elszakadás átkos és kárhozatos állapotába.

Értelmünket azóta is szakadatlanul támadja a Sátán. Elsősorban a hitetlen tagadás szellemével, a "függetlenített emberész" istenítésével, akárcsak az első alkalommal. О mond ilyeneket: 'Ugyan, ugyan csak nem teszed magad nevetségessé a kultúra és a civilizáció mai fokán, az űrhajózás és atomrobbantás korszakában holmi nevetséges "istenhit" avult képzeteivel? Hol vagyunk már ettől! Isten létét, a Szentírás minden szavát a modern tudomány már réges-rég megcáfolta! Elmúlt végre az a sötét időszak, amikor még hittel élt az ember - ma már tudással él!' - Ugye ismered ezt a hangot? Nem is akkor veszélyes igazán, amikor kívülről hangzik feléd, hanem amikor benned szólal meg! Persze a hazugság atyjának szava ez, mert nem hittel vagy tudással, hanem hittel és tudással élhet, és éljen is az ember! Az álhit és az áltudomány szokott egymással harcban állni - az igaz hit és igaz tudomány között nincs és nem is lehet ellentét, csak annyi a különbség, hogy az Isten által teremtett valóságnak más és más területeit ragadják meg, és járják be. Ugyanaz az Isten ad parancsot a természet meghódítására, aki minket a vele kötött örök szövetségre hív. Az atommagot és a naprendszert alkotó Isten egyszersmind a Jézus Krisztusban hozzánk irgalmasan lehajló örök, megváltó Szeretet. Az emberi tudománynak Istentől rendelt feladata: feltárni mindazt, ami az emberi megismerés körébe tartozik, - de hivatását csak a térbeliség, időbeliség, érzékelhetőség korlátái közt töltheti be. Hogy a világ végső oka, célja és értelme felől ismeretet szerezzen, arra sem eszköze, sem illetékessége nincsen. Ezt a saját hivatásukat jól megértő természettudósok is mindig világosan látták, így Dubois-Heymond, a híres ftziológus kimutatta, hogy a tudomány éppen a legmélyebb problémákat, úgymint a mozgás eredete, az élet, a célszerűség előállása, a tudat, az értelmes gondolkozás és a jóra kötelezett szabad akarat keletkezése - nem tudja a saját eszközeivel megoldani. A világmindenségnek csak az a része lehet megismerésük tárgya, amelyik megfelel a mi elménk alkatának. Ha a tudomány az emberen és világon túli dolgokról kezd nyilatkozni, akár pozitív (értékelő), akár negatív (tagadó) formában: eltér saját hivatásától, hamissá lesz; világnézetté, ideológiává válik. Ha a teremtmény ki akarja űzni világából saját Teremtőjét, ez nem tudományos álláspont, hanem az Isten ellen lázadó emberi gőg csúcsa.

Nincs ellentét a tárgyilagos természettudományos eredmények és a keresztyén hit kijentései között. A tudomány szolgál a hitnek azzal, hogy kitágítja látóhatárát. Mennyivel nagyobb ma a Teremtő Isten nagysága előttünk, akik ismerjük a modem asztrofizika szédületes távlatait, mint az ókori ember előtt volt! A hit szolgál a tudománynak azzal, hogy értelmezi a tudomány eredményeit, és óvja önmaga túlbecsülésétől. A hit és tudomány közti egészséges kapcsolat lehetőségét legjobban bizonyítják a hívő természettudósok (pl. Newton, Kopernikus, Kepler, Leibniz, Galvani, Watt, Ampere, Faraday, Pasteur, Linné stb.). Igaza van ./. Ranke antropológusnak, amikor megállapítja: Világos, hogy hit vagy hitetlenség nem a tudományos képzettség fokától függ, hanem a belső döntés tényezőitől. Tehát senki sem azért hitetlen, mert tudományos ismeretei erre kényszerítik, hanem mert nem akar hívő lenni, mert már eleve Isten ellen döntött a szíve mélyén, mielőtt tudományos munkásságához egyáltalán hozzáfogott volna. A kérdés tehát nem ez: természettudomány vagy hit - hanem: tudomány vagy tudatlanság - és: hit vagy hitetlenség?

Akiket a Sátán a nyílt hitetlenségre és tagadásra nem tud többé rávenni, azoknak értelmét a kételkedés fegyverével próbálja támadni. О akarja mindig újra megkérdőjelezni, vitássá tenni azt, ami már egyszer bizonyossággá szilárdult benned. 'Csakugyan így van? Nem tévedtél, nem csalódtál, nem képzelődtél csupán?' - ilyen kérdéseket szokott feltenni a hit tényeit illetően. Legjellemzőbb bibliai példa erre talán Keresztelő János, aki Jézus messiási pályája legelején így szólt Őfelőle: "Aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szent Szellem-73

vetés és aratás 32 /3. 1994