Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)
1994 / 3. szám
Csendes áhítat "Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" (Zsoltár 8,4-5) Az alkony lágyan lengő fátylai tétováznak még az őszi égen, mint a lélek esendő álmai a Tejút áttetsző ködében. A fákról a fűre csorog a csend, kéklőn kigyúlnak a csillagok a didergő harmatcseppeken lent, és szívemben hálát ringatok, hogy láthatom kezed alkotását, és roppant arányaiban nekem - kis porszemnek - is megvan a helyem, számon tartod perceim múlását, ne hagyd felednem: ha az óra int, megfizetsz nekünk tetteink szerint! Tamás Jenő * Próbatétel - és én? Ungár Aladár 1968januárjában kelt körleveléből. Orvosaim két megoldást látnak. Leoperálni a lábfejet, megtartani a sarkat, vagy ha ez sem segítene, a teljes amputálás. Szerte a világon a hívők ilyenkor ezt mondják:- Higgy, imádkozz, és Isten mindent elfordít rólad! A hívő emberek sok imameghallgatást éltek már át. Szabad nekünk minden szorultságunkban kiáltani, és az Úr nevét segítségül hívni. De nem szabad megrendülni, ha Isten nem mindig felel - vagy ha nem azonnal felel -, vagy ha imádságunkat egészen más módon hallgatja meg. Valóban, Isten sokszor próbára teszi hitünket, és így vezet érettségre. Engem Isten 45 év óta sok és sokféle szenvedésen át vezetett. De évtizedek óta nem tudom kérni, hogy vegye el a betegséget, vagy könnyítsen rajtam. Utóbb már csak ezt tudom kérni: Engedd Uram, hogy amit reám mérsz, türelemmel, zokszó nélkül, hálaadással tudjam elhordozni! És amit ezáltal el akarsz végezni bennem, végezd el és ne kímélj engem! És most ezekben a nehéz napokban ezt a gondolatot adta Isten a szívembe: ismét itt az alkalom fenntartás nélkül bízni az Úrban. Azóta, valahányszor erre gondolok, mindig ujjonganom kell. Imádság a 145-150. zsoltárok alapján "Dicsérem nevedet örökkön örökké! Nagy vagy, Uram, és igen dicséretes. Nagyságod megfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet és jelentgeti hatalmasságodat. Méltóságod dicső fényéről és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Rettenetes voltod hatalmát beszélem és a Te nagyságos dolgaidat hirdetem. Dicsérlek, hogy irgalmas és könyörületes vagy; a haragra késedelmes és nagy kegyelmű. Dicsérnek Téged minden teremtményeid. Az Úr dicséretét beszélje ajkam. Dicsérem az Urat, hiszen Őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog. Meggyógyítod a megtört szívűeket és bekötözöd sebeiket. Elrendeled a csillagok számát és mindnyájukat nevéről nevezed. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, és bölcsességének nincs határa. Megtartod Uram a nyomorultakat, a gonoszokat pedig földig alázod." * * * A kívánatos lelkiállapot az istentiszteleten ♦ Ne jelenjünk meg Isten előtt üres szívvel és üres fejjel. ♦ Nejáruljunk az Úr elé üres szívvel és gondolatokkal telve. ♦ Ne is gyülekezzünk össze teli szívvel és üres fejjel. Ez a háromfajta állapot többé-kevésbé hiányos, sőt kerülendő. ♦ Nejáruljunk Isten elé teli szívvel és gondolatokkal telve sem. Akkor hát milyen az ideális állapot? ♦ A teli szív és nyitott elme a megfelelő állapot. Senki se menjen úgy az istentiszteletre, hogy előre eltökéli, hogy és mint fog azon résztvenni. Isten elé hálával telt szívvel, nyitott elmével menjünk, amely Isten Szellemének minden üzenetét befogadja. Ez a kívánatos állapot. vetés és aratás 32 / 3. 1994 70
