Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Az ajándék, amit az újszülött adhat: a tized "Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" - "Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt ami henne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiben?; hiszen ö ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.". - "A föld minden tizede az Úré, a fiildnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. " "Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok." (lKor 4,7; Csel 17,24-25; 3Móz 27,30; Mai 3,10). Ugye mosolyt fakasztó címe van ennek a cikknek? Hát milyen ajándékot adhat az újszülött vagy a kicsi gyermek, akinek semmije nincs az égvilágon, hanem mindent csak másoktól kap? S mégis minden szülő tudja, milyen kedves ajándékokkal tudja őt meglepni kicsiny gyermeke. Milyen kedves ajándék, amikor visszamosolyog édesanyja ragyogó szemébe, amikor karjait terjenged felé... Milyen kedves ajándék, amikor játékát adja, a zacskó cukorból megkínálja szüleit, mikor átnyújt egy golyót, kavicsot vagy papírszeletkét: "ezt neked adom!" Nem azért kedves az ilyen ajándék, mert a szülőnek szüksége van rá - ugyan mi szüksége lehetne mindezekre? hanem azért, mert a gyermek háláját, viszonzó szeretetét tükrözik. így áll a lelki újszülött is mennyei Atyjával szemben. Istennek nincs szüksége semmire, amit tőlünk kellene megszereznie, de nekünk van szükségünk arra, hogy Isten iránti hálánkat kifejezésre juttassuk. Mi nem adhatunk Istennek semmit magunktól, a magunkéból - mink van, amit nem kaptunk volna? hanem abból, amit Isten nekünk adott, hálánk és viszontszeretetünk jeléül valami keveset visszaadhatunk neki. Az ilyenfajta hálaáldozat jeléül rendelte Isten a tizedet az Ő törvényében: Izráel népének minden tagja köteles volt minden vagyonának, terményének, állatállományának egytized részét Isten rendelkezésére bocsátania. Ez az egytized emlékeztet engem arra, hogy a többi kilenc tizedet is Istentől kaptam. Földi javaimnak nem tulajdonosa, hanem ingyenbérlője vagyok, s a bérlet is csak a viszszavonásig az enyém... 1. A tized felhasználása. 5Mózes 12. fejezete emlékeztet arra, hogy az ígéret Földjén, amelyet majd a választott nép birtokba fog venni, különböző pogány népek különféle kegyhelyeket tartanak fenn bálványisteneik tiszteletére: halmokat, berkeket, fákat, oltárokat - ezeket azonban Izráel népének mind ki kell irtania. "Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az Úr valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék" (5Móz 12,5-6). Nem akárhová, csak az Úr által megjelölt szent helyre. A tized szent adomány; nem használhatom fel akármilyen célra saját elképzelésem szerint, hanem szigorúan csak az Isten által megjelölt célra! A tized rendeltetését illetően Isten két célt jelölt meg. Egyik az igehirdetés szolgálata. Az igeszolgálatra anyagilag függetlenített munkásokról való gondoskodás, az Ige írásbeli terjesztésének lehetővé tétele, szóval általában a misszió. "Lévi fiainak (papok törzsének) pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. " (4Móz 18,21) A másik cél: a szeretetszolgálat. Izráelben minden harmadik évben a szegények számára kellett felajánlani a tizedet. "Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel. " (5 Móz 14,28-29) Áldott felhasználási módja a hívők tizedének, ha abból szegények, betegek, nyomorékok, özvegyek, árvák számára lesz táplálék, ruha, tüzelő vagy az éppen szükséges anyagi segítség. 2. A tized megcsúfolása. Mint mindent a világon, ami szent, a tizedet is lehet megszentségteleníteni, megrontani, megcsúfolni. A Szentírás is tud erről. Malakiás próféta könyvében ezeket olvassuk: "Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. - Mivel tettük tisztátalanná? - kérdezitek. - Azzal, hogy az Úr asztalát lebecsülitek. Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek Ura. Esedezzetek csak Istenhez, hogy 87 vetés és aratás 31/3.1993
