Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
Újévi elhatározások több mint 200 évvel ezelőtt Johann Kaspar Lavater (1741-1801), svájci lelkész és lelkigondozó, az 1769-es esztendőben új naplót kezdett, és az első oldalra többek között ezt írta: „A mindentudó és mindenütt jelenlévő Isten nevében, ebben az 1769-es évben új napló írását akarom elkezdeni. Ó kegyelem Szent Szelleme, emlékeztess engem az évnek minden napján, hogy vigyázzak és imádkozzak, mert nem tudhatom, mikor jön el az én Bírám. Álljanak naponta előttem a következő alapelvek. Legyenek ezek szobám falán, hogy minden este és minden reggel elolvassam és mérlegeljem őket: 1. Soha nem akarok reggelenként Istenhez forduló hálaadás és imádság nélkül felkelni, és elfeledkezni arról, hogy talán utoljára tehetem ezt. 2. Nem akarok sohasem, sem reggel, sem délben feladataim elvégzésére indulni anélkül, hogy legalább néhány pillanatot ne töltöttem volna egy csendes helyen, Isten előtt a térdeimen könyörögve az ő segítségéért és áldásáért. 3. Semmi olyat nem akarok tenni vagy elhatározni, amit abbahagynék, ha Jézus Krisztus állna előttem; semmit, amit talán majd csak bizonyos halálom előre nem sejthető órájában bánhatnék meg. 4. A Bibliából naponta egy fejezetet akarok elolvasni, mindenekelőtt az Újszövetségből, és mindennap egy Ige-üzenetet kiemelni és azt többször magamban elismételni. 5. Minden napot legalább egy, szeretetből fakadó cselekedet tegyen emlékezetessé. 6. Házam népének szeretnék hasznára lenni, és azt különösen is a szívemen viselni. 7. Sohasem kívánok annyit enni és inni, hogy annak munkámban akár a legcsekélyebb kényelmetlenség vagy akadály legyen a következménye, a fő étkezések között pedig (az esti egyetlen falat kivételével) minden evéstől és ivástól - amennyire lehetséges - tartózkodni kívánok. 8. Bárhova megyek, előtte Istenhez akarok fohászkodni, hogy ne kövessek el bűnt, hanem jót cselekedjek. Ezt akarom tenni minden étkezés előtt is, bárhol kerüljön sor erre. 9. Sohasem akarom imádság nélkül álomra hajtani fejemet. 10. Sohasem akarok, amíg egészséges vagyok, éjjel nyolc óránál többet aludni.” * * * Tegnap terhét nem hordozom, semmi felől nem aggódom; holnap terhét nem ismerem, ma árad rám a kegyelem. Ungár Aladár Lapunk hasábjain igyekszünk a Biblia eredeti nyelvének megfelelően a szellem (pneuma) és lélek (psziché) fogalmakat helyesen alkalmazni. A Szentháromsághoz hasonlóan Isten az embert hármas lényként teremtette: test, lélek és szellem. Isten szellemünk által lép kapcsolatba velünk. Az első pünkösd óta Isten a Krisztusban hívőkbe Szellemét adja az újjászületés által. 1 Kor 15,45 versének helyes fordítása: „Lett az első ember, Adám, élő lélekké (psziché), az utolsó Ádám (Krisztus) megelevenítő szellemmé (pneuma)”. A pszichológia (lélektan) fejlődése, de a Szentírás igazi megértése is megköveteli a helyes szóhasználatot: ezért a Szt. Lélek helyett Szt. Szellemet írunk, mert Isten maga is szellem (Jn 4,21). János apostol arra szólít fel, vizsgáljuk meg milyen szellem lakik egy lélekben, azaz az emberben (ljn 4,1). Továbbá szól a Biblia jó szellemekről (angyalok) és gonosz szellemekről (démonok). A feltámadáskor pedig mindenki szellemi testet ölt majd magára, nem pedig lelkit (pszichést). A lélek az ember egyéni lénye (a mindenkire jellemző éntudat, értelem, érzelem és akarat székhelye), s mint ilyen oszthatatlan. Éppen a több évszázados nem helyes szóhasználat miatt gyakoroljuk ezentúl a helyes kifejezéseket, új töltést adva e szavaknak. Hogy mielőbb érzékeljük a lélek és a szellem szavak közti lényeges különbséget, hogy a Biblia üzenetét világosabban megértsük, s így hitünkben növekedhessünk - ebben szeretne lapunk olvasóink segítségére lenni. A Szerkesztőség 2
