Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
3. A Gyülekezet a Szent Szellem erőterében, és a nem biblikus tanítások. a. Tanításunk és igehirdetésünk megkérdőjelezése. A rajongó jelenségek ugyanakkor Isten ítélete és rákérdezése a Gyülekezetre is. Meg kell magunkat kérdezni, hogy nem a mi igehirdetésünk és szolgálatunk módjával adtunk-e lehetőséget rajongó irányzatok számára. Ezáltal kényszerülünk újra a Szentírásra hallgatni, igehirdetésünket megvizsgálni és szükség esetén korrigálni. Ez a helyesbítés a törvényeskedés és a különleges tanítások minden hajlandóságától elfordulva, mint az egyetlen középpont, Krisztus keresztje felé történhet (lKor 1,18; 2,2). Olyan „több”, ami a bűnösnek egyedül a kegyelem által történő megigazulása felett van, nem létezik (Róm 5,1). b. Kérdés járásunkkal kapcsolatban.. Mint egyének tegyük fel a kérdést magunknak, hogy jellemző-e hétköznapjainkra az erőnek, szeretetnek és fegyelemnek a Szelleme, és Ö az emberi együttélés nehéz helyzeteiben igazolódik-e; mint gyülekezet pedig megkérdezhetjük, vajon lehetőséget adunk-e különféle kegyelmi ajándékok kifejlődésére, és egyáltalán észrevesszük-e azokat; vajon kicsi szolgálatokat is készségesen végzünk-e; hogy személyes érdekeink háttérbe szorulhatnak-e, és minden tevékenységünk Isten dicsőségére, és nem a magunk bizonyítására és elismeréséért történik-e? Az idők végén Hit és tanítás fénye vesz, bizony az idők vége ez. Szakadék szélén ing a lét, ragyogni kíván - a sötét. Veszendő kincs a pénz, arany, jó, akié a mennyben van, kiért az ISTEN LELKE lent az idők végén megjelent. Füle Lajos c. Önmagunk értékelése felől kérdeztetünk. Vajon minden kívülről jövő kritikus rákérdezésre, még a másként látó testvérek részéről elhangzókra is, igazoljuk-e önmagunkat, és elégedettek vagyunk-e közösségeink jelenlegi állapotával? Vagy pedig belső nyugtalanságban maradunk ott Isten előtt, megalázva magunkat mulasztásaink és hiányosságaink miatt, és mindegyiket beismerjük-e Isten előtt, és együttműködünk-e vele azok kiküszöbölésében? Szükséges imádkozni a Szent Szellemtől munkált igazi életért, és engedelmességben Isten Igéjével szemben helyet adni, teret engedni ennek az életnek (Gál 5,25). d. Szeretetünk felől kérdeztetünk. Megkísértett, másképpen gondolkodó és tévelygő testvéreket türelemmel és szellemi hordozóerővel, megértéssel telve intünk-e, anélkül hogy visszautasítanánk velük a párbeszédet? Ez viszont nem zárja ki azt, hogy tévtanításuk világos felismerésekor, erre határozott nem-et kell mondanunk. e. Bibliai megbízatásunk felől kérdeztetünk a szellemek megítélése szempontjából. Maga a Szentírás szólít fel bennünket arra, hogy a szellemi hatások eredetét megvizsgáljuk („hogy Istentől vannak-e” ljn 4,1). Ez a megvizsgálás nem szeretetlen ítélkezés, lenéző lekezelés vagy kárhoztatás. Isten Igéje az utolsó idők különleges ismérveként jelöli meg a hívők félrevezetését, tévelygését (Mt 24), melynek kísérőjelenségei: elszakadás, szabadosság (törvénynélküliség), hamis krisztusok, próféták és tanítók fellépése, és az általuk véghezvitt jelek és csodák. Ezért kap Jézus Krisztus Gyülekezete különleges vigyázásra való felszólítást (Mk 13,37) /. Reménységünk felől kérdeztetünk. Ne becsüljük le korunkban azt sem, amit Isten Szelleme cselekszik közöttünk. Mi - kis csoportokban is - ragaszkodni akarunk Jézus Krisztus bizonyságtételéhez, Isten Igéjéhez és az imádsághoz, és bízni akarunk az Úrban, hogy megajándékoz bennünket a korunkhoz szükséges kegyelmi 82
