Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 3. szám

Egy különös történet Amikor Jézus meghalt a kereszten, egy egész világ omlott össze tanítványai szívé­ben. Egyikük, Tamás, annyira csalódott volt és úgy megzavarodott, hogy először nem is ment vissza a többiek közé. Mi keresnivalója is volna közöttük, hiszen úgy-sem tudnak segíteni rajta! Az Úr megfeszítése óta egyszerűen nem látta többé értelmét az életnek. Néhány nappal később - így számol be erről Já­nos evangélista - Tamás mégis újra megkeresi a többi tanítványt. Különös tör­ténetet mondanak el neki. Azt mondják, hogy Jézus feltámadt és megjelent nekik. Tamás azonban, aki kételkedik és régóta nem hisz el mindent, még legközelebbi barátaival szemben is bizalmatlan. Nem tudja még elképzelni sem, hogy Jézus újra élhet. Bizonyítékokat követel arra, amit a barátai állítanak. Saját maga akarja látni Jézust. Sőt, még ennél is többet: érinteni kívánja Jézus kereszten szerzett sebeit. Ezt mondja: „Én csak akkor tudom elhinni, hogy Jézus feltámadt, ha saját magam meggyőződtem róla.” is, hogy világosságot és erőt adjon. Imáink­ban is ezt kérhetjük. Isten Igéje hasonlít a vérhez, ami a saját útján, a vérkeringésben folyékonyan hat, de pályáján kívül megalvad. Isten Igéje is csak a kiszabott rendes úton megy át, bár­mily kicsiny élet legyen az. A bűn lehet világi, t.i. ha a világi törvények­be ütközik. De a bibliai bűnöket nem bün­teti a világ, ilyen például: a paráznaság, az irigység, a harag, stb. Ha ilyen bibliai bűn kísért minket, de nem lesz úrrá rajtunk - hasonlóképpen egy testi fertőzéshez, amelyet a szervezet leküzd - , meggyógyulunk. De ha engedünk a kísér­tésnek, az megöl minket. A lélekben ez a harc folyik a bűnnel, sőt a Gyülekezetben is. Ott a halál jele, ha elvilágiasodik. Ez a magyarázata sok egyházszakadásnak. A tő­ke megmarad, de a vessző lehull. Dr. Kiss Ferenc Röviddel ezután a tanítványok újra együtt vannak. Egyszerre ott áll közöttük Jézus: „Békesség néktek!” - mondja, és azonnal Tamáshoz fordul. Felszólítja, hogy saját szemeivel és a sebeinek kitapintásával győződjön meg, hogy az, aki előtte áll, valóban ugyanaz, mint akit a római kato­nák néhány nappal azelőtt a keresztre felszögeztek. Most Tamáson a sor. Neki kell állást foglal­nia azzal kapcsolatban, amit megtapasz­talt. Most megkapta a kívánt bizonyítéko­kat, nyilvánvalóan meg van győzve: nem látomást lát. Már csak ezt hebegi: „Én Uram, és én Istenem!” Vajon valóban megértette Tamás, hogyan történt, hogy Jézus újra él, hogy beszélhet vele? Meg vagyok győződve, hogy nem értette meg. És Tamás mégis megvallja: „Én Uram, és én Istenem!” Elfogadja a valósá­got: Jézus van itt. Nem érti, de ez lenyűgö­zi. Egyre inkább rájön: Mégsincs számom­ra mindennek vége. Az élet tovább folyta­tódik. Mert Jézus él, az én életemnek is van értelme! - Most már együtt tud örülni a többi tanítvánnyal. Jézus nem maradt ha­lott! Ő testileg feltámadt a halálból! Ő él! Ő a halál fölött is Úr! Jézus komolyan vette Tamás kételyeit, ezért engedi sebeinek érintését. Tamás a kételyeihez nem ragaszkodott görcsösen, kész volt elfogadni olyan valóságot, ami­lyet addig nem ismert. „Úr Jézus Krisztus, értelmemmel nem vagyok képes felfogni, hogyan lehetséges, hogy Te ma élsz. Ezért kérlek, segíts ne­kem, hogy Téged éppen olyan komolyan vegyelek, mint a kételyeimet. Ha Te is komolyan veszed azokat, kérlek segíts ne­kem a kételyeim legyőzésében! Ámen” Karl-Heinz Heitmann * A hit számol Isten hatalmával. Az, aki a csillagvilágot teremtette, látja a mi parányi életünket is, és minden helyzetünkben tud­ja a megoldást. B. Z. 75

Next

/
Thumbnails
Contents