Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
Majd Isten újból gyúrja: a hetvenéves babiloni fogság a dagasztó. Aztán megszáradt, kemény lett, és Isten félretette egy időre. Más agyagot vett kezébe: a nemzeteket - téged és engem, azért, hogy átalakítson, újjá formáljon. Hiszed-é ezt, örülsz-e neki, akarod-e? Te, akit bűnei elrontottak, csúffá tettek, akarsze tisztességes, szentséges edény lenni? Istenkáromlóból akarsz-e Istent imádó lenni? Hitetlen kételkedőből istenfélő, részeges háborgóból józan, békés ember lenni? A Mester megteheti! Ő ezt akarja, ezért küld oda, ahol Ő beszél. Ha pedig nem hallod csendes szavát, ha nem engedsz az Ő Szelleme munkájának, és elromlik életed, akkor újra gyúr. Életed nyomorúsága, szenvedése, betegségek, veszteségek, csalódások - sokszor az Ő újat formáló eszközei. Újat, ahogy Ő akarja! Újat, amely Isten dicsőségét hordozza, az Ő lényét ismerteti meg ember- és angyalvilág előtt. Ezt az Isten által formált cserépedényt tisztán tartani és megőrizni a romlástól - érdemes. Óriási jutalma lesz! Amikor földi életed végén az Alkotó véglegesen összetöri ezt az átmeneti agyagedényt, ezt a halandó testet, az új ember, a mennyei állampolgár mást fog magára ölteni: örökké tartót, romolhatatlant, szeplőtlent, tökéletesen tisztát, igen ékes és dicsőséges testet. Mondjuk mi is Ézsaiás prófétával: „Uram, Atyánk vagy Te, mi vagyunk az agyag, Te a mi formálónk; kezed alkotása vagyunk mindnyájan. Ne haragudjál, Uram, felettébb ne emlékezzél örökké bűneinkre! Tekints ránk, mindnyájan a Te néped vagyunk" (Ézs 64,7-8). Igen, Urunk, hadd legyünk a Te néped, melyet formálj, készíts akaratod szerint szolgálatodra, örömödre, dicsőségedre már itt ezen a Földön és majd az örökkévalóságban. Ámen. Rusz János Az új edény „Mesterem, gyúrj edényt belőlem!”- imádkozta edénytársam mellettem. Vajon miért kéri éppen ő - gondoltam hisz köztünk, mint egy remekmű, olyan! Ennyi díszítés és érték egy edényen ritka, mindenütt a Mesterrel ékesen csillogva. Ó, vajon milyen lesz, ha újból gyúrja? Előbb összetörte, mert elégedetlen volt. Más kézbe, jobb helyre kívánkozott... ...sokat szenvedett, míg új formát kapott. Majd később hallottam róla: Vizet és olajat osztogat a távolban. Mestere küldte missziói munkába. Aztán újra láttam. Nem csillogott, De egy szelíd sugarat magával hozott: Pislogó mécs, melyet Mestere el nem dobott. Most egyetlen dísze van: mélyen vésett Krisztus-keresztje, Krisztus-szenvedése. Ezzel dicsekszik, nem szégyelli, „Még tart a kegyelem!” - az új edény hirdeti. Szász Anna Mária 73
