Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
jón ma nincs olyan eset, hogy valaki elfordul a családjától, vagy pokollá teszi annak életét? Vagy kárt tesz magában, mert eluralkodik rajta valamilyen szenvedély, vagy kárt tesz másokban? Hogy acsarkodik mindenkire, aki útjában áll, és belemar az emberekbe? Ma nincs olyan, hogy valaki lealjasodik és elveszti minden erkölcsi érzékét? Hiába kérlelik, fenyegetik, hiába minden, egyszerűen nem lehet megfékezni. Sajnos, nagyon is van ilyen ma is! Kiszolgáltatott állapot, kapunyitás valami lefelé húzó erőnek, amely eluralkodik az ember testén-lelkén, s egyszerre azt veszi észre, hogy nem azt cselekszi, amit akar, hanem amit muszáj, mert hatalmába kerítette valami gonosz erő. Gondoljunk egy iszákosra, vagy a szexuális bűn rabjára, vagy a pénz szerelmesére, vagy egy zsarnok típusú emberre: nem tud ellenállni a benne elhatalmasodó rontó erőnek. (Peter Sutcliffe angol hasfelmetszőt 35 éves korában, 1981 január 2-án fogták el; tehergépkocsija vezetőfülkéjében papírlapot találtak ezzel a felirattal: „Ebben az autóban olyan ember ül, kinek rejtett ereje, ha egyszer feltör, akkor a nemzet is beleremeg. ”) Sok egyszerű, mindnyájunkban előforduló indulatban is - mint a gőg, hiúság, gyűlölet - mennyi megkötözöttség van! De sok ilyen gadarai jár ma is köztünk, csak talán tisztességesebb formában... 2. Jézus számára nincs reménytelen eset. Aki elől mindenki menekül, Jézus éppen ahhoz siet, kedvéért száll partra viharban Gadarában. Akiről már mindenki lemondott, akit mindenki megvetett, kiközösített - ezért az egyetlen, utálatos emberért jött ide Jézus. 6 nem nyugszik bele, hogy az ember olyan, amilyen; meglátja minden emberben Isten gyermekét. Jó volna nekünk is így körülnézni, így látni az embereket. Jézusnak ez a látása teremtő látás. Az a szemlélet, amely a másikban mindig a változhatatlan rosszat látja, halálba taszít. Szava nyomán a bűn szerencsétlen áldozata megtisztul, meggyógyul, új emberré válik. Akármi a véleményed önmagadról, másokról, Jézus mindig azt a valakit látja benned is, másokban is, akivé az Ő ereje által lehetsz: Isten gyermekét. Jézus jelenlétében az a félelmetes hatalom, amely meggyötörte a szerencsétlen lelket, úgy zsugorodik össze, mint hóember a napsugárban, és úgy kotródik, mint a megvert kutya. Akármilyen félelmetes hatalom a bűn, még sokkal nagyobb hatalom Jézus! Ő ma is itt van, s éppen azért van itt, hogy feloldozzon téged s engem is, megszabadítson megkötözöttségeink alól, s más emberekké legyünk, mint amilyenek voltunk. A Jézussal való együttlétben, csendes lelki beszélgetésben, imádságban, Igéjének hatása alatt egyszerre kezdesz felszabadulni, és olyan változás történik, mint itt ebben a történetben, hogy az emberek alig hittek a szemüknek: ugyanaz a személy, és mégis egészen más! Másképpen él, megváltatott, megszenteltetett, új emberré teremtetett, meggyógyult. A gyógyulással egyidejűleg egy disznónyáj megveszett, a tengerbe rohant s belefulladt. Jézus e különös jellel ezt akarta kifejezésre juttatni: számára egyetlen emberi lélek értékesebb, mint bármekkora anyagi érték! A gadarai emberek ezután távozásra kérték Jézust; ők úgy vélekedtek, hogy inkább tomboljanak köztük démonok, semhogy anyagi károk érjék őket, anyagi áldozatot hozzanak. Nem leplezódik-e itt le félelmetesen a mi hasonló szemléletünk is? 3. A meggyógyult ember viszont arra kéri Jézust, hogy hadd maradhasson most már mindig vele; Jézus közelében érezte magát biztonságban a démoni hatalmak befolyása elöl. Jézus azonban elküldi őt: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad.” Mintha azt mondaná: akkor vagy igazán velem, ha megváltozott életeddel bizonyságot teszel azok között, akik a legjobban ismernek. Akik tudják, hogy ki voltál, azoknak mutasd meg most, hogy mivé lettél. Éppen azzal, hogy ezt az embert bizonyságtevő életre küldi, vissza a saját környezetébe, fűzi a legszorosabban önmagához. Menj haza a családodhoz; 68
