Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Küldetésünk a világban A múltban és a jelenben, világszerte sokat konferenciáztak, köteteket írtak egyházi és nem egyházi emberek arról: mi a keresztyének programja, tennivalója ebben a világban. Nem kell nekünk kitalálnunk, hogy mi a dolgunk, mert van Küldőnk és küldetésünk. Egy mondatát emeljük ki a sok közül: „Menjetek el! íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3) - hangzott el Jézus ajkáról a 72 tanítvány szolgálatba állításakor. Ő küld. Nehéz környezetbe, ellenséges, idegen világba. Nem nyaralás és sétálás Jézus követése, soha nem is volt az. Aki annak képzelte, végzetesen félreértette. Sok múlik azon, hogy ezt a mondatot miképpen hangsúlyozzuk. Lehet így: „ ... küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”. Ha így értelmezzük, akkor szívünkből egy keserű sóhaj száll: Uram, nehéz dolog ez! Népedet olyanok közé küldöd, akiknek szívében nincsen hit, szeretet, idegenek és ellenségesek, hálátlanok, önzők, gorombák, kegyetlenek. De borzasztó farkasok közé menni - bárány létünkre! Meggyőződésem, hogy amikor Jézus a tanítványoknak ezt a mondatot mondta, biztosan nem így hangsúlyozta, nem így értelmezte. Amennyire az Igét, Jézus Krisztus szívét, akaratát, tervét ismerem, bizonyára így: „... küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”. És szinte mellékes és háttérbe szoruló gondolat, hogy a farkasok közé. Még akkor is, ha farkasok közé kell mennetek, de bárányok módjára menjetek. Mit jelent ez? Más a bárány - más a farkas? Másképpen van felszerelve a bárány, és másképpen a farkas. Más a rendeltetése az egyiknek és más a másiknak. Reálisan fel kell mérnünk: a farkas és a bárány nem egyenrangú felek. Nem küzdhetnek azonos eszközökkel. A báránynak nincsen tépő fogazata, ordító hangja, éles karmai, vérengző természete.- Jézus tanítványa soha nem viselkedhet- még farkas természetű emberek között sem farkas módjára. Nekünk éppen az a dolgunk - a mi Küldőnk akarata szerint- hogy még ilyen lelkületű emberek között is bárányok módjára éljünk. Nem a farkasok szabják meg számunkra a farkas-törvényt, hanem Jézus szabja meg a báránytörvényt. Karmoló, vicsorgó, üvöltő bárány? ... Önnön lényegét tagadja meg. Ha egyszer Jézus báránya vagy, akkor báránymódon kell élned. Keresztyén emberhez semmiképpen sem illik a Krisztus nélküli emberek életstílusa, harcmodora, még ha támadás éri is. Ha vadak és rosszindulatúak, akkor sem válaszolhat hasonló eszközökkel. Magatartását nem azok szabják meg, hanem Küldője, aki nemcsak Pásztor, de Bárány, Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Az Ő nyomdokában báránytermészettel, lelkülettel kell élni, és egyedül így lehet keresztyén életet élni ebben a világban. Ezt olvassuk az lPéter 2,21-23 versekben: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” Bárány módjára élni a farkasok között ezt jelenti: ne fizessetek gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért, mert Jézus erre adott példát.A bárány-természetet Jézus nemcsak prédikálta, hanem élte, és osztozott a báránysorsban. Bele is halt ebbe. Tanítása, élete ez volt, ezért mondhatta hitelesen és hatalommal: Küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Azt már aztán mindenki maga tudja, a saját bőrén és életkörülményei között tapasztalja, hogy mikor, hogyan kerül farkasok közé. Van ember, aki a saját otthonában, családjában, munkahelyén stb. farkas indulatú emberek között él. De ne azon keseregj, hogy milyen emberek élnek körü-55
