Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Énekeink történelmi hátteréről Mily drága nekünk ez a jó hír Mily drága nekünk ez a jó hír, mily édes örömteli zeng! Halljátok a nagy szabadítást, mely Jézusban lett a mienk! O, bízd magad e kegyelemre, mely gazdagon árad feléd, váltságát tedd a magadévá, hidd el, számodra is elég. Leszállóit a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt. 0, bízd magad e kegyelemre... О jöjj mi hatalmas Urunkhoz, fáradt, szomorú, jer ide, érted gyötrődött a kereszten, hát bízva jöhetsz elibe. 0, bízd magad e kegyelemre... Csak Jézus az, aki segíthet, üdvöt nem ad más, csakis Ő, itt áll és türelmesen vár még, mit késel? Nincs már sok idő! O, bízd magad e kegyelemre... Ennek az éneknek az írója a vak amerikai költőnő, Fanny Crosby (1820-1915). Teljes nevén Frances Jane van Alstyne. Mintegy nyolcezer éneket szerzett, amiket számos nyelvre lefordítottak. A magyar Halleluja énekeskönyvünkben tizenhárom szerepel ezekből, szép fordításban. Fanny Crosby az északamerikai New York államban született 1820-ban. Mindössze egyéves volt, amikor édesapja elhunyt. Még csecsemőkorában valami szembetegség lépett fel a gyermeknél, amit forró borogatásokkal próbáltak kezelni. A szakszerűtlen kezelés következtében teljesen megvakult. Emiatt később Fanny-nak minden oka meg lett volna arra, hogy belekeseredjék az életbe. Mégis később, idős korában így ír erről: „Életem több mint 85 esztendeje során semmiféle keserűséget nem éreztem magamban hiányosságom és szenvedéseim miatt. Mindenkor hittem abban, hogy a jóságos Úr a maga végtelen kegyelméből így készített számomra utat a rám bízott feladat elvégzésére. Ha végiggondolom, hogy Ő mennyire megáldott ebben, hogyan is lehetnék békéden?!” Frances Jane Crosby-nak valóban igen áldott élete volt. Ez már gyermekkorában is megmutatkozott, derűs, békés természetében. Valóságos napsugárként hatott környezetére. Legkedvesebb játszótársa egy kis bárányka volt. Azzal járkált erdőkön, mezőkön, patakok mentén és hatalmas tölgyfák alatt. Nagyanyja írta le előtte szavakban a jelenségeket, pl. a napfelkeltét, a szivárványt stb. A vak gyermek finom ujjaival simogatólag érintgette a virágokat, bokrokat és fákat, hogy képet alkosson magának azokról. Nagyanyja jó tanítómesterként állt állandóan mellette. De nemcsak állatokról, növényekről, tárgyakról beszélt neki, hanem újra meg újra Istenről és az Ő Igéjéről is. Fanny később így írt erről: „Amikor beköszöntött az alkonyat, nagyanya maga mellé vett és beült velem a nagy hintaszékébe. így beszélt nekem Istenről, a mi mennyei Atyánkról, az Ő egyszülött Fiáról, Jézus Krisztusról, akit a mi megváltásunkra és szabadításunkra küldött el ebbe a világba. Ugyancsak nagyanyám tanított engem imádkozni, azaz Istennel beszélgetni.” Fanny Crosby 30 éves volt, amikor Jézust szívébe fogadta. így írt erről később: „Otthonunk közelében egy metodista gyülekezetben evangélizációs összejövetelek folytak. Egy alkalommal a résztvevők az imádság után ezt az éneket énekelték: »Mondd el nekem, miért ontotta ki vérét az Úr«. Az utolsó vers éneklése alatt megszü52
