Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
Krisztus országa terjedéséért munkálkodott, és a környék újszövetségi gyülekezetei, amelyeknek tulajdonképpen vezetője volt, a „Bunyan püspök” névvel tisztelték meg. Ez a „püspök” azonban nem tartotta méltóságán alulinak, hogy élete végéig folytassa eredeti mesterségét, az üstfoltozást. Ugyanígy megmaradt egyszerű otthonában. Dolgozószobája nem volt nagyobb börtöncellájánál. Bunyan hírneve egyre nőtt. Igehirdetői körútja során évente egyszer ejutott Londonba is. Ott annyira értékelték igehirdetéseit, hogy egyik hétköznap reggel 7 órakor tartott áhítatára, a tél kellős közepén, több mint 1200 hallgató gyűlt össze. Hallgatói között voltak szegények és előkelőek, tudósok és tanulatlanok. Dr. John Owan, a híres teológus, aki már Cromwel idejében nagy tekintélynek örvendett, maga is - valahányszor csak alkalma nyílt rá - leült a tanulatlan, de ékesen szóló üstfoltozó lábaihoz, hogy izzó, szívhez szóló igehirdetését meghallgassa. Amikor ezt II. Károly megtudta, megkérdezte a tudós doktort, miként lehet az, hogy egy ilyen magas képzettségű tudós ember annyira lealacsonyítja magát, hogy egy üstfoltozó igehirdetését hallgatja. Owen azt felelte: „Királyi Felség, ha megkaphatnám ennek az üstfoltozónak az igehirdetői képességét, szívesen odaadnám érte minden tudományomat.” 1682-ben Bunyan bedfordi gyülekezetének ismét sok üldözésben volt része. Egy időre kitiltották őket gyülekezeti házukból, és a szabad ég alatt kellett összejöveteleiket megtartaniuk. Ugyanebben az évben jelent meg „A szent háború” c. kitűnő könyve, amelyben jelképesen mondja el a keresztyén ember harcát a bűn, a világ és az ördög ellen. Az 1688-as év elején Bunyant súlyos betegség támadta meg, de azután még annyira megerősödött, hogy élete utolsó szeretetszolgálatát még elvégezhette. Egyik barátja Reading városában fiát azzal fenyegette meg, hogy kitagadja. Barátja már élete vége felé közeledett anélkül, hogy az apa és fiú kiengesztelődött volna. A fiú emiatt A legnagyobb győzelem Legnagyobb győzelmet (drága áron!) Krisztus vett az ördögön, halálon. Átszegezett, áldozati teste Feltámadt, s az üdvöt megszerezte. A Földön már minden nép és nemzet az Ő győzelmének örvendezhet. Végérvényes az Ő diadalma, s kártyavár lett a pokol hatalma. Krisztus él, és Véle mi is élünk, nem szégyenülhet meg a reményünk! Nem lesz a sír mindörökre börtön, ezért ujjong szerteszét a Földön sok millió szív s a messzehangzó diadalmas húsvéti harangszó! Bódás János nagyon elkeseredett, és arra kérte Bunyant, járjon közbe apjánál és hozza létre a békességet. Isten hűséges szolgája készséggel vállalkozott a hosszú útra, melyet lóháton tett meg. Sikerült is az apa és a fia közt a régi szeretetkapcsolatot helyreállítani, majd visszalovagolt Londonba. Útközben azonban bőrig ázott. Teljesen átázva és átfagyva érkezett egyik barátjához. Itt ugyan még prédikált a következő, augusztus 19-i vasárnapon, de már kedden magas láz döntötte ágynák. 10 nap múlva pedig, 1688 augusztus 31-én, az Úr hűséges tanúja a sok próbával teljes élete után bemehetett Isten népének nyugalmába. Utolsó szavai ezek voltak: „Ne sirassatok engem, önmagatokat sirassátok. Én a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához megyek, Aki engem - noha nagyon bűnös vagyok -, az Ő szeretett Fia közbenjárásáért elfogad; ott - remélem -, hamarosan újra találkozunk, hogy új éneket énekeljünk és örök boldogságban örvendezzünk.” Hatvan éves volt. Joggal elmondhatjuk róla is: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony ezt mondja a (Szent) Szellem, mert megnyugosznak fáradozásaiktól, és cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13). 27
