Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
Hol találunk igazi örömre? A hit életeleme az igazi öröm, ez az isteni fáklya, a Szellem dicsőséges gyümölcse, sokkal több, mint vidámság, vagy emelkedett hangulat, mint múló öröm, amivel legyőzzük a szomorúságot. Már a földi öröm is nagy dolog. Különösen a tavasz alkalmas rá, hogy örömet ébreszszen. Akkor az énekes madarak hangversenyével kezdődik a nap, virágok nyílnak és sarjadzik az erdő szelíd zöldje. Egyre hoszszabbak lesznek a napok. De a természet szükségleteinek vas következetessége szerint bekövetkezik minden évben az ősz is. A vándormadarak délnek repülnek. Elnémult a vidám énekük. A fák elhullatják lombjukat. A napok rövidebbek lesznek. Füstöt fúj a szél. Minden, ami földi, ideigvaló és múlandó csak átmenetileg ad megnyugvást, de nem ad tartós boldogságot. A borúlátó öröm nélkül él. Egy hadifogoly bányában dolgozott. Ott nagy meglepetésben volt része. Lent, a tárnában egy asszony, miközben csilléjét tolta, így énekelt: „Menj, menj szívem, ebben a szép nyáridőben, találj örömet Istened ajándékaiban”. Egy elhurcolt munkaszolgálatos nő volt. Földi otthonát elvették tőle, de Istenébe vetett hitét megtartotta. Nála kereste és találta meg örömét. Egy ázsiai politikus felesége hitre jutott Jézus Krisztusban, s akkor feltűnt neki - szemben az ázsiai fanatizmussal -, hogy a keresztyén kínai nők milyen örömteljesen vidámak. Tíz oka van annak, hogy hiányzik életünkből az öröm: 1. Énközpontúság! Aki saját énjét nagyon ápolja és dédelgeti, nemsokára rosszkedvű lesz, ahelyett, hogy örülne. 2. Aki többre vállalkozik, mint amennyit el tud végezni, megfosztja magát attól a megelégedéstől, ami az elkészült munka eredménye. Ehelyett belefullad az el nem végzett kötelességek aprólékosságaiba és foglyul esik a munkának és az aggodalmaskodás szellemének. 3. A bírálat szenvedélye, gáncsoskodás, elégedetlenség legközelebbi környezetünkkel és körülményeinkkel - melyek nem engedik meg, hogy jókedvünk legyen. 4. Öröklött, búskomor hajlamok; őseinktől sokkal többet örököltünk, mintsem sejtenénk. Valakiről mesélték - aki búskomorsága miatt idegorvoshoz fordult segítségért -, hogy amikor semmi sem használt, azt mondta neki az orvos: „Adok egy jó tanácsot. Ma este a cirkuszban fellép egy bohóc. Azon mindenki halálra neveti magát. Menjen el oda, az majd segít magán.” A beteg szomorúan így felelt: „Sajnos rajtam nem segít, mert én vagyok az a bohóc.” 5. Ha hiányzik a hála belőlünk, mindig azt gondoljuk, hogy rosszul jártunk és megkárosítottak minket. 6. Ha eltávolodunk a hittől. Aki rossz helyen keresi az örömöt, nem ér célba. Először a testével játszott az ember, és megtapasztalta, hogy a játékból megkötözöttség lett, szenvedéllyé vált; játszani kell, holott már régen megunta ezt a játékot. Mégis folytatja, míg mindenét eljátssza: testét, lelkét, szellemét és természetesen minden örömét. 7. Akinek nincs határozott célja és nem tudja miért van a Földön, annak nem kell csodálkoznia azon, hogy nem megelégedett és nincsen öröme. 8. A közösség hiánya, ami abból áll elő, hogy csalódtunk emberekben, akiktől túl sokat vártunk. Akkor visszahúzódunk csigaházunkba, kerüljük a közösséget és örömtelen ember lesz belőlünk. 9. Aki semmit sem tesz Krisztusért, annak nélkülöznie kell az öröm igazi forrását. Christophorus elégedetlen volt, míg el nem kezdett szolgálni a Legfelsőbb Úrnak. Csak amikor Krisztus szolgálatába állt, lett boldog a szíve. Krisztus-hordozó ember lett belőle. 13