Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 4. szám

önmagunkban, belső meghasonlottságunk­­ban vagy a családon belül, férj-feleség, testvér és testvér, idősebbek és fiatalok között? „Hívják nevét Békesség Fejedel­mének”. - Szorongat a halálfélélem, gyá­szunkban ránkborul a halál árnyéka? „Hív­ják nevét Örökkévalóság Atyjának”, aki minket nem csak a múló időbe állít, de az örökkévalóság ajtaját is kitárja előttünk.- Ahol előtte nyílnak meg a szívek, ahol hittel fogadják be Öt, ott van igazán megol­dás, feloldódás, békesség és harmonikus, boldog élet - zaklatottság és idegössze­roppanás nélkül. Annyi kérdésre keresünk megoldást? Isten válasza ma is - mintama betlehemi éjszakán: „Találtok egy kisgyer­meket a jászolban”. Vagy elfogadod Isten megoldását, a betlehemi Gyermeket, vagy nincs megoldás a számodra. Mert nélküle nincs. És a tőle nagyon messzire elkanyaro­dó utak végül visszavezetnek hozzá. Isten nagy ajándéka számunkra Jézus, és ha Ót elfogadjuk, „hogyne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?!” Aki ajándékul adta a betlehemi Gyerme­ket, minden gyermeket áldásul, ajándékba FAVÁGÓ „KI MIT TUD?” 1. Milyen csoda történt, amikor egy próféta tanítvány kivágott egy fatörzset? 2. Melyik király gondoskodott Salamon temp­lomépítésénél az épületfáról? 3. Milyen fákat küldött Salamonnak? 4. Honnan származott a legtöbb cédrusfa? 5. Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy egy-egy város elfoglalásánál bizonyos fákat ne vágjanak ki. Miért? 6. Jób azt mondta: „Egy fának van reménysége, ha levágják is.” Miért? 7. Milyen különleges alkalomból vágott a nép ágakat a fákról, és szórta el az útra? 8. Mihez hasonlítja Jézus Krisztus a János 15,15-ben a) önmagát, b) a követőit? 9. Milyen fából készítették a szent sátor olda­lait? 10. Miért nem alkalmas az olajfa anyaga az épít­kezéshez? Megfejtésük a 106. oldalon ad. „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét” (Zsolt 127,3-4). Az európai társadalom szégyene, hogy hosszú idő óta gyermek-ellenes, életellenes. Fiatal háza­sok a jólét, kényelem, gyors életszínvonal­emelkedés mellett és az élet ellen szavaz­tak. Ma már valamennyire változott a hely­zet, de nem olyan mértékben, ahogyan szükséges lett volna. Ne legyünk gyermek­ellenesek, ne féljünk a gyermekneveléssel járó áldozatoktól, ne idegesítsen. Öröm­mel várjuk, szeretettel fogadjuk, ha saját családunkban is mint gyermek vagy unoka „gyermek születik, adatik nekünk” Isten drága ajándékaképpen. És ha saját gyer­mekünk nincs is, vagy már távol került tőlünk, a körülöttünk élő, velünk kapcso­latba kerülő gyermekekben se a nyugal­munk ellen irányuló, mielőbb elhárítandó veszedelmet lássuk. Hadd érezzék a gyer­mekek a mindnyájunkból - karácsony után is, folyamatosan - sugárzó szere­­tetet! Gyermekeink problémái is a betlehemi gyermekkel való találkozásban oldódnak meg. Világszerte válságban van a gyermek­­nevelés ügye napjainkban. Régebben a fe­gyelmező vasszigor volt szokásos, azután helyébe lépett a mindent-megengedés; az a szemlélet, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, amit kíván és bármit tesz is, nem szabad korlátozni, nem szabad fenyíteni, hadd élje ki szabadon, korlátlanul minden vágyát, hajlamát. Ennek nyomán elterjedt a fiatalkori erkölcsi szabadosság és a fiatal­korú bűnözés. Jézus Krisztus maga is gyermekként szü­letett. Nem csodamód, felnőttként szállt le a mennyből, így minden kisgyermeket tu­dott szeretni, felnőttkorában is gyermek­párti volt: „Engedjétek hozzám a gyerme­keket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa” - mondotta tanítványai­nak. Ha mindent megadunk gyermekeink­nek, de nem adjuk nekik időnket, türel­münket, önmagunkat - és a bennünk is 100

Next

/
Thumbnails
Contents