Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám

Istennél van elég mindenki számára Az emberiséget most borzongató, titkos rettegés járja át, nem fog-e egy napon a világ túl szegénynek és alkalmatlannak bi­zonyulni annak a sok embernek az ellátásá­ra, akik naponta megszületnek. Ez a rette­gés keltette életre azt a gonosz, mélysége­sen istentelen gondolatot, mellyel újabban a legszélesebb nyilvánosság előtt foglalkoz­nak, hogy vajon nem kellene-e az úgyneve­zett fejlődő államok gondot okozó termé­kenységével a fogamzásgátló szerek kiosz­tását szembeállítani. Ilyen eszme megszál­lottja csak olyan nemzedék lehet, melynek lelkében a rák pusztít. Ezzel szemben egy német mezőgazdasági szakértő hitelt érdemlően bebizonyította, hogy a föld táperejének feltárása tekinteté­ben még csak gyermekcipőben járunk. Ha majd egyszer az Úrtól kapott engedélyt, mely a földet az ember uralma alá vetette, az Ő elgondolása szerint fogjuk felhasznál­ni, el fogunk csodálkozni, milyen gazdagon van az Ő földje ellátva táplálékkal. Tulaj­donképpeni nyomorúságunk és veszedel­münk nem a föld szegénysége, hanem a magunk szellemi szegénysége, amely lehe­tetlenné teszi a föld javainak igazságosabb elosztását. Ez az a szerencsétlen kényszer­képzet, mely szerint az embert csak a megszerzés, a megtartás és a tulajdonbavé­­tel teszi boldoggá. A Szent Szellem vezeté­se alatt azonban lehetővé válik a lehetetlen, amikor az ember felfedezi boldogságát az adásban. Nem elvenni, hanem adni boldo­gító: „Jobb adni, mint kapni!” Pálnak sem­mi kétsége sincs e tekintetben: Isten belő­lünk jókedvű adakozókat akar formálni. Nem az államilag megszervezett születés­szabályozás, hanem a jókedvű adakozás fog oda vezetni, hogy a föld elegendő teret és kenyeret ad majd mindenkinek. Csak ha isteni természetet nyertünk, tudjuk csodálni a természet Istenét. Áldozat vagy adomány? Egy kisfiú megkérdezte az édesanyját, hogy mi a különbség az áldozat és az ado­mány között?- Hát kisfiam - felelte az édesanyja - , ezt nem is olyan egyszerű megmagyarázni, de megpróbálom. A templomban az isten­­tisztelet után adományokat szoktak gyűjte­ni, ezeket a perselybe teszik. Mindenki annyit ad, amennyit könnyen nélkülöz. Az áldozat ellenben azt jelenti, hogy valaki komolyan megtagad magától valamit, hogy adhasson. Az áldozat olyasminek az oda­adása, amit valaki nagyon szeret, vagy ko­moly lemondás valamiről azért, hogy máso­kon segíthessen, másokat megörvendeztet­hessen. Vasárnap délben a kisfiú kedvenc étele került az asztalra: finom rántott hús. De 6 ma nem akar belőle enni, édesanyja hiába unszolja, ő csak burgonyát és salátát kér. Végül mégis engedi magát legyőzni és jó étvággyal elfogyasztja a húst. Ebéd után összeszedi a csontokat, kiviszi kedves paj­tásának, Bodri kutyának s így szól hozzá: „Bodrikám, ma igazán áldozatra gondol­tam, de látod, csak perselypénz lett belőle.” Nem így van ez sokszor nálunk is? Kicsoda Jézus Krisztus? О nemcsak világít, hanem Ő maga a fény. О nemcsak útmutató, hanem Ő az út. О nemcsak valódi, hanem Ő a valóság. Ő nemcsak élő, hanem Ő az élet. О nemcsak nagy valaki, hanem Ő ma­ga az Úr. Ő az egyetlen, akiben Istent olyannak szemlélhetjük, mint amilyen a való­ságban. О az egyetlen, aki teljesen átlát, ismer bennünket és mégis szeret. О az egyetlen, akinél az ember teljesen megszabadulhat élete bűnétől. О az egyetlen, aki lehetővé teszi az élet teljes újrakezdését. 82

Next

/
Thumbnails
Contents