Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám

Elgondolkoztató, vidám igazságok Kis, vidéki pályaudvar. A vonat éppen elindult. Ekkor izzadt, lihegő ember érke­zik rohanva. Az állomásfőnök kényelme­sen emeli fel a kezét:- Ember! Későn érkezett! A vonat elment! Gyorsabban kellett volna futnia! Erre az utas, homlokáról az izzadtságot törölgetve így válaszolt:- Gyorsabban nem tudtam futni, de hama­rabb kellett volna elindulnom! Vajon nem kell-e majd egyszer a mennyei cél felé való futásoddal kapcsolatosan ugyanezt saját magad szemére hánynod? Ne bízd magad a „finis”-re! Akkor már késő lehet. * Karl Barth a vallást bűnnek nevezte. Ezzel azt akarta mondani, hogy a keresztyén hit nem vallás, hanem egy élő embernek az élő Krisztussal való találkozása. A keresztyén­­ség nem a legnagyobb világvallás, hanem sokkal inkább mindazoknak a találkozása azzal a személlyel, akinek a felszólítását meghallják és válaszolnak rá. Krisztus hí­vására nem úgy válaszolunk, hogy „igaz”, vagy „téves”, hanem „igen”-nel vagy „nem”-mel. * Egy fiatal lelkipásztornak, akivel jó barát­ságban vagyok, az egyik börtönben kellett prédikálni a fegyencek között. Mikor a terembe lépett, és a foglyok elutasító pil­lantásaitól kísérve a középfolyosón előre ment, tudatára ébredt, hogy kenetteljes beszéd vagy bármiféle kegyes beszédstílus itt nem helyénvaló. Dobogó szívvel mérlegelte, mit is mond­hatna ezeknek az embereknek. Amint ép­pen a szónoki emelvény lépcsőjén ment fölfelé, és közben fohászt küldött isteni vezetésért a menny felé, megbotlott és ele­sett. Nevetés töltötte be a börtöntermet. Barátom azonban ragyogó arccal fölállt, az emelvényre lépett, s így kiáltott:- Férfiak! Éppen ez az, amiért én idejöt­tem! Hogy megmondjam nektek, hogy az ember ha elesik is, mégis újra fölkelhet! Ha hátat fordítasz a napnak, akkor szünte­lenül árnyékot látsz magad előtt, és ered­ménytelen minden fáradozásod, hogy át­lépj rajta. Ha azonban a nap felé fordulsz, akkor az árnyék magától visszalép. Az Úr Jézustól elfordulva mindenütt ár­nyék jár előttünk. Feléje fordulva azon­ban, Ő lesz a világosságunk. MAI KYRIE „Bizonyára keresztyénné lennék, ha egy keresztyén a nap mind a 24 órájában keresztyén lenne." (Mahatma Gandhi) Volt Bibliád, Újtestamentumod. Híveidnek is olvastál belőle. Elolvastad: kik a boldogok. És szeretted a Megfeszített képét, a róla szívből szóló éneket. Keresztyén mégse lettél, ó Mahatma, mert nem találtál 24-órás keresztyéneket. Csak felemásokat, vagy álszent kizsákmányolókat, Mesterük szavát meghazudtolókat. S talán éppen te, a pogány szerettél, ahogyan Jézus Krisztus szeretett... Szavad szíven talál, mint téged a gyilkos golyó. Hisz ezer, meg ezer szem kérdi ma is, amit a tied kérdezett: hol, merre látni 24-órás keresztyéneket, egészeket, nem felemásokat?! S szívemből a Kyrie felszakad: Uram, irgalmazz! Krisztus irgalmazz! Bárhová rendelsz és bármit tegyek, csak arra adj erőt, hogy én is 24-órás keresztyén legyek! Túrmezei Erzsébet 79

Next

/
Thumbnails
Contents