Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
Festeni kezdett. Tehetsége feltámadt, szinte föléje nőtt. A keresztre feszítésről készített újabb képe olyan volt, mint az isteni kijelentés. Nem akarta eladni, hanem szülővárosának, Düsseldorfnak ajándékozta. A nyilvános képtárban állították ki, és a polgárok mindenfelől csodájára jártak. Aki előtte állt, elnémult és szíve megindult. Isten szeretetének bizonyosságával ment el és lelkében azok a szavak visszhangoztak, amelyek a kép alatt álltak: „Mindezt érted tettem - s te mit teszel értem?” Stenburg is gyakran megnézte. Hátul, a terem egyik sarkában állt, onnan figyelte a kép körül tülekedő embereket, és kérte Istent, hogy áldja meg megfestett bizonyságtételét. Amikor egyik nap a többi látogató már elment, egy szegény lányt vett észre, aki keservesen sírt a kép előtt.- Miért vagy olyan szomorú? - lépett oda hozzá. A lány megfordult. Pepita volt. Most ismert csak rá.- Uram, ha engem is így szeretett volna!- mondta és a Megváltó arcára mutatott, aki vágyakozó szeretettel hajolt feléjük.- Pepita, ezt érted is tette! - Utána elmondta neki ennek a szeretetnek az egész történetét. Késő estig, záróráig ültek egymás mellett. A festő most nem fáradt bele a kérdések megválaszolásába. A lány figyelt, szinte itta szavait és hitt neki:- Mindezt érted tettem! Azóta sok év telt el. A festő és a cigánylány már régen a dicsőségben voltak. Egy fiatal nemes Párizsba menet pompás kocsiján Düsseldorfba érkezett, és míg lovait megetették, elment a híres képtárba. Gazdag volt, fiatal és művelt, a világ minden kincse elérhető közelségben volt számára. Stenburg festménye elé lépett. A kép mélyen megrendítette: - „Mindezt érted tettem - te mit teszel értem?” Újra és újra elolvasta a feliratot, és nem tudott szabadulni tőle. Szívébe markolt, Krisztus szeretete megragadta és örökre foglyul ejtette. A síró nemesembert a teremőrnek kellett kézen fognia és figyelmeztetnie a zárórára. Este lett, de a fiatalember számára most kelt fel az örök élet hajnala. Zinzendorfnak hívták. Visszament a vendéglőbe és beszállt kocsijába, de hátat fordított Párizsnak és hazautazott. Attól a pillanattól kezdve életét, vagyonát, hírnevét, tekintélyét annak a lába elé tette, Aki a kép által szólt hozzá. Stenburg festménye ma már nem látható a düsseldorfi képtárban. Tűzvész pusztította el. Isten azonban felhasználta, hogy Fiáról, a golgotái Megváltóról tegyen bizonyságot. El tudod mondani, hogy értem is meghalt? V. Brunner IDŐ Ma kezd az akác nyílni és holnap itt a tél. Bódító május szédít, - már hópehely zenél. Összebújik egy kis pár, s az özvegy ősz fejét lehajtja férje sírján és ennyi az egész. Tavasszal, nyáron, ősszel, s dermesztő fagy ha jő, felettünk trónol ő, a mindent megőrölő. Van hatalmasabb nála? Csak egy, csak egy, az Úr, ki az idő felett is úr. Úr korlátlanul. Rábízom hát nyugodtan tavaszom, telemet, nem ül a zsarnok rajtam, ha vele lehetek. Tudom időtlen otthon vár reám odaát, beszívom hát vidáman a május illatát. Molnár Gyula 45
