Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
2. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Akik sírnak, de Isten szerinti szomorúsággal. Nem az önsajnálat, hanem a bűnbánat könnyeivel. Nemcsak mások, hanem maguk bűnei, rosszasága miatt. Akik tudnak a részvét könnyeivel sírni, ahogyan az Úr Jézus sírt Lázár sírjánál és Jeruzsálem fölött. Önmagát viszont sosem siratta. Boldogok, akik sírnak: meghasadt szívük résein át lép be a szívükbe, életükbe Jézus Krisztus. Az ember zárt szíve könnyek között nyílik meg. Túrmezei Erzsébet egy gyönyörű verset írt, „Félreismert barátok” címen: Akkor leszek igazán boldog, ha már a szenvedésre is, ha már a fájdalomra is megbékélt szívvel rámosolygok. Zordarcú, különös barátok! Míg véresen küzdünk velük, és könnyesen viaskodunk, csak önmagunk szívét sebezzük. Aztán ámulva észrevesszük: áldás a jöttük és nem átok! Akkor könnyeinken át küldőjükre csodálkozunk; rámosolygunk a zord követre: meglátjuk benne Őt magát! „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Könnyek közt is lehet boldog az ember. 3. Boldogok, akik nemcsak maguknak élnek, hanem mások felé fordulnak szeretettel. Nemcsak saját boldogságukat keresik, hanem szívükön viselik mások boldogságát is. Nemcsak boldognak lenni, hanem boldogítani is akarnak. És közben így lesznek ők maguk is igazán boldogok. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet.” Nem a mennyek országát, hanem a Földet! Hosszú távon jobban érvényesül a szelíd ember, mint az erőszakos. Kis és nagy zsarnokok sohasem boldogok. Az erőszakkal, a durvasággal és kíméletlen séggel sosem fér össze a boldogság. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Akiknek céljuk, hogy a környezetükkel békességben éljenek, és hajlandók ennek érdekében fáradozni is. Készek kimondani ilyen szavakat: „Bocsánatot kérek!”, „Megbocsátok - a helyreállítandó békesség érdekében!” „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Akik meglátják a bajbajutott embertársat, és nem lépnek túl rajta. Ma, főleg a fiatalabb nemzedék körében, kialakul egy bizonyos típus, akit így lehetne jellemezni: „gázolni... és továbbrobogni”. Jászkiséren pár éve egy kerékpározó fiú fellökött egy idősebb hölgyet, aki a karját törte. A fiú meg sem állt, tovarobogott. Nemrég egy fiatal lelkészt, családjával együtt halálra gázolt egy teherautó, amely szabálytalanul hajtott rá a lelkészcsalád trabantjára. A teherautó meg sem állt, tovarobogott... Divat úgy rohanni a képzelt boldogság felé, hogy percünk sincs megállni a segítségre szoruló beteg vagy öreg, vagy testileg-lelkileg sérült embertárs mellett, pedig a neki való segítségnyújtás jelentené a teljesebb boldogságot az irgalmas ember számára. Az Úr Jézus példázatára utalva: a leütött embernek segítséget nyújtó samaritánus sok időt, pénzt, fáradságot áldozott e célra, mégis bizonyosan sokkal boldogabbá tette ez őt, mint a papot és a lévitát a közömbös továbbsietés. 4. Boldogok, akik Jézus Krisztus oldalán állnak, még ha emiatt üldözik vagy bántják is őket. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam (nem pedig saját hibátokért!) gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben, mert így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” 4
