Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Titanic - az elsüllyedhetetlen hajó megépítésébe kezdtek bele századunk elején a hajóépítők. A terv szuperlatívuszokban készült: a legnagyobb, a leggyorsabb, a legbiztonságosabb, a legkényelmesebb, a legelegánsabb, a legnagyobb hasznot hozó,a leg..., a leg..., a leg... Vajon ki tudná felsorolni a maximumoknak ezt a listáját! Aztán elkészült az akkori kor csodája, s a titáni erők s képességek jelzésére a „Titanic” nevet kapta. Aranysujtásos fehér egyenruhájában a magabiztosság tetőpontján mondta ki a kapitány:- Ezt a hajót az Isten sem süllyesztheti el! Nem túl régen találták meg az óceán fenekén távirányításos búvár-robotokkal, embernem-járta mélységben ezt az első útján elsüllyedt hajóóriást. Több mint 1500-an pusztultak ott, s néhányan talán még ma is élnek a nagyon kevés megmenekültből. Pedig dupla falrendszere volt, mérnökök százainak sokezer tervezési órája, s a hajóépítés többezer éves tapasztalata volt benne. „Még az Isten sem süllyesztheti el!” - Hát elsüllyesztette! Mert Bábel tornya nem érheti el az eget. S aki magát felmagasztalja, az megaláztatik. S most egy, ha méreteiben tekintélyes is, de szerkezetében alapvetően primitív bárkára fordítsuk tekintetünket. Az építője nem igen volt hajómérnök, túl sok fogalma sem lehetett egy ilyen alkotmány technikai kivitelezéséről, hiszen ahol élt, széles messzeségben semmiféle kisebb-nagyobb méretű tenger vagy tó nem volt. Amikor nekikezdett a hajóácsolásnak, s mikor a családi vagyon az építőanyag beszerzésére ment el... mikor végítéletről beszélt, özönvízről, mindenki úgy gondolta: az öreg Nóé meghibbant. Mert az, hogy valami vallásos hite van, az még hagyján, de az a fanatikus lelkűiét, ahogy az egész családját is belekényszeríti ebbe a barkácsolásba, meg a bárkán belül egy állatkert berendezésébe, ez már nem normális! Aztán a bárka végül is elkészült. Nóé családjával együtt bement, az ajtó bezáratott... s eltelt egy hét. Közben mindenki elmondta a véleményét a bezárt bárka mellett:- Ragyogó napsütés van, ezek meg ott bent büdösödnek! Micsoda fanatizmus! Micsoda vallás! Ez kész őrület! De hetednapra beborult az ég. Eleredt az eső, de milyen! Források fakadtak mindenütt a földből. Elpusztultak a szárazföldi élőlények, a bárka pedig szépen úszott a víz színén, mert az események Isten szava szerint történnek! S az özönvíz ítéletében az Űr megtartotta a benne hívő Noét és családját a bárkában. Az elsüllyeszthetetlen hajóban! S végül egy kis halászbárkára vessük tekintetünket, mely ha nem is az Atlanti-óceánon, mint a Titanic, hanem csak a Tibériás - tengeren megy keresztül. 13-an vannak benne. Egy hosszú tanítással, emberekkel való foglalkozással, 5000 család megvendégelésével tele nap van mögöttük. Az Úr Jézus pedig fáradságtól kimerültén elaludt. És ekkor váratlanul nagy vihar csap le. S az első gyülekezet halálos veszedelembe kerül. Pedig a tagoknak volt fogalmuk a tenger hullámairól, hiszen közülük sokan professzionális halászok voltak. Tudtak ők bánni a maguk keretein belül vitorlával, kormánylapáttal, evezővel, csakhogy a vihar az vihar! S annak titanikus, emberfeletti tombolásában a halászbárka hirtelenjében csak szalmaszál törékenységű, életmentésre teljesen alkalmatlan, kicsiny sajkának bizonyul. S ezt a tanítványoknak föl kellett mérni. Tudták ők, mi következik! Nem maradt más, csak kiáltani! Valamit azonban nem tudtak... még nem tudtak! Azt, hogy mit jelent az, ha az Úr Jézus ott van. Hogy az a hajó, az a halászbárka nem süllyedhet el, mert jelen van Jézus Krisztus, az emberré lett Isten, aki - ha kell - megdorgálja a vihart, mint egy gazda az acsarkodó kutyáját, vagy ha úgy tetszik, jár a hullámokon, mint ahogy egy más alkalommal tette. Az Úr Jézus ott van, és Ö nem hagyja magára az övéit! Nem süllyedhet el a hajó! 20
