Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 1. szám

Atyja. Ezért akarta megmenteni az embert Isten büntetésétől.

Egy nap az Atya a Fiúnak a következőket javasolta:- Ha kész vagy lemenni a Földre, és úgy élni, mint az emberek, és kész vagy a világ minden gonoszságáért magadra venni az ítéletet, és kész vagy érte a halálbüntetést magadra vállalni, akkor mindenkinek megbocsátok, aki a te nevedben bocsánatért fordul hozzám.

Gondold el, az Úr Jézus azonnal beleegyezett. Önként akarta meghozni értünk ezt a súlyos áldozatot. Harminchárom évig élt ezen a Földön, három évig munkálkodott az emberek között, és hirdette Isten szeretetét. Betegeket is gyógyított, halottakat támasztott fel és csak jót tett. Végül irtózatos fájdalmakkal halt meg a kereszten. Értünk, helyettünk halt meg, hogy bűneink miatt ne nekünk kelljen meghalni.

Hogy ezt jobban megértsd, egy bibliai példával szeretném megmutatni, mit jelent a helyettes áldozat. Biztosan tudod, hogy az első emberpár a paradicsomban, az Éden-kertben élt. Isten, aki mindig ott volt velük, az egyik fától eltiltotta őket (1 Mózes 2,17). Gyümölcsei azonban olyan szépek és csábítóak voltak, hogy titokban megszegték a tilalmat (1 Mózes 3,6).

Biztosan magad is tudod, hogy milyen az, amikor az ember valamit tesz, amit nem szabad. Rossz a lelkiismeretünk, félünk szüléinktől, és szégyelljük magunkat, így történt Ádámmal és Évával is. A két engedetlen ember elbújt, hogy ne kelljen Istennel találkozniuk.

Tudod mivel mentegették magukat, amikor Isten felelősségre vonta őket?- Meghallottam hangodat, és megijedtem, mert mezítelen vagyok (1 Mózes 3,10).

Ráadásul olyan buták voltak, hogy fügefalevelekből ágyékkötőket készítettek maguknak (1 Mózes 3,7), ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna Istentől.

Hogyan készíthet az ember falevelekből

ruhát? A levél hamar elhervad, megszárad, törik és szétmorzsolódik.

Isten nagy szeretetében ezt nem nézhette el. Sajnálta az engedetlen embert, mert mindketten szomorúak voltak. Tudod hogyan segített rajtuk? Állatbőrből készített nekik ruhát (1 Mózes 3,21).

Gondold meg jól, mit jelent ez. Honnan vette Isten az állatbőröket. Világos, hogy ehhez egy vagy több állatot kellett megölnie. Ha például egy kisbárány volt az áldozat, akkor ennek az ártatlan állatnak kellett puha, selymes, fehér bundáját adaadnia, hogy az embernek tartós ruhája legyen.

Látod, az Úr Jézus is így halt meg helyettünk, hogy bűneink miatt ne vesszünk el örökre.

Azóta csak Istenhez kell imádkoznunk, hogy büntetésétől örökre megmeneküljünk: „Uram, Istenem! Tudom, hogy nagyon gyakran tettem olyasmit, amiért meg kellene büntetned. Ezzel téged bántottalak meg. Nagyon sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem, és ne büntess meg! Hiszen az Úr Jézus már a kereszten elszenvedte helyettem a büntetést. Fogadj el gyermekednek!”

Ha így imádkozol, tudhatod, hogy van mennyei Atyád, aki szeret és akinek minden bajodat és bánatodat elmondhatod. Az Úr Jézus mindig veled lesz. Mielőtt ugyanis a Földről visszament Atyjához, Istenhez, így szólt tanítványaihoz: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28,20).

Mostantól kezdve természetesen mindig arra fogsz törekedni, hogy örömet szerezz az Úr Jézusnak és a környezetedben élő minden embernek: szüleidnek, testvéreidnek, rokonaidnak, osztálytársaidnak, barátaidnak. Ha véletlenül mégiscsak neveletlen lennél, valami rosszat tennél, először attól a személytől, aki ellen elkövetted a rosszat, majd pedig az Úr Jézustól bocsánatot kérsz, Ő pedig megbocsát, és megint minden rendben lesz, lelkiismereted pedig megnyugszik (1 János 1,9).

17