Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Mit jelent mindenben mindenért hálát adni? Olvasd: 1 Tesszalonika 5,18; Efézus 5,20 Bármennyire hasonlít egymásra a két Ige, jelentésük nagyon eltér egymástól. A teszszalonikai levélben határozott figyelmeztetést olvashatunk: „ M i n d e n b e n hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által tihozzátok.” Tehát nem mindenért, hanem mindenben adjunk hálát. Biztosan minden hívő elismeri, milyen nagy kiváltság az, ha Istennek minden körülmények között és minden próbában hálát tudunk adni, mégha az út nagy nyomorúságon vagy súlyos szenvedésen vezet is át. Ha azonban Isten jelenléte világítja be, bőséges okunk lesz a hálára, és dicsérni fogjuk érte az Urat. Az apostol még hozzáteszi: „Ez az Isten akarata Jézus Krisztus által tihozzátok.” Még eggyel több okunk van tehát a hálaadásra, hiszen Isten akarata javunkra szolgál, és az Úr szemében kedves az övéi hálaadása. A második Ige így hangzik: „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” Ha az előző versekkel együtt olvassuk, világosan láthatjuk, hogy nem kimondottan figyelmeztetést jelent. Pár verssel előbb viszont ezt olvashatjuk: „Ne részegedjetek meg, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg (Szent) Szellemmel!” Az Ige szerint ez három következménnyel jár: 1. „Szólva önmagatoknak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.” 2. „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” 3. „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” Nem azt tanítja tehát az Ige - és itt ez a fontos-, hogy Isten akarata iránti engedelmességből mindig mindenért adjunk hálát, mint amikor azt olvassuk, hogy mindenben mondjunk az Úrnak köszönetét. Csak akkor tudunk mindenért hálát adni, ha beteljesedtünk Szent Szellemmel. Pedig éppen ez a nehéz, mert nem sokan hajlandók rá. A Szent Szellemmel való beteljesedés ugyanis együtt jár sok mindennel. Állandóan meg kell tagadnunk önmagunkat, naponta fel kell vennünk keresztünket; szüntelenül résen kell lennünk, nehogy megrészegedjünk bortól, vagyis nehogy a világ örömei ragadjanak magukkal, hanem mindig Jézus halálát kell testünkben hordoznunk, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó hústestünkben (2Kor 4,10- 11). Jézus Krisztus azonban nagyobb kegyelemmel ajándékoz meg, ami még erre is elég. Éppen ezért senki se elégedjen meg kisebb életcéllal, mint amit Isten Igéje tűz elénk, vagyis célunk legyen a Szent Szellemmel való beteljesedés. Mennyire más lenne a mindennapi életünk! Csodálatos erő áradna életünkből és szolgálatunkból! Ha pedig már mindenben hálát tudunk adni, keressük a még több kegyelmet, hogy a Szent Szellem erejével hálát tudjunk adni „az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében”. E. Dennett * Minden fűszálon virágzik a fény, minden kis ágon • bimbó-, rügy-özön! Tavaszi rétek, erdők közepén gyönyörű utam járom... Köszönöm! F. L. 15
