Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
dög Júda meghódításának és fogságba vitelének zűrzavaros idejét akarta kihasználni, de hiába. Az örökösök vonala az ördög minden mesterkedése ellenére a fogság ideje alatt sem szakadt meg, és az Úr Jézus születésével ért csak véget Betlehemben. Ekkor az ördög Heródes királyt használta fel, aki - mint tudjuk - megölette azokat a gyermekeket, akik között a zsidók új királyát sejtette. Amikor az Úr Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, a Sátán megkísértette: rá akarta venni Isten parancsainak megszegésére, hogy méltatlanná váljon nagy művének véghezvitelére a kereszten. Az Urat azonban nem lehetetett letéríteni útjáról: arcát olyanná tette, mint a kova. Határozottan ment Jeruzsálem felé (Lk 13,33), az ellenséges környezet és a tanítványok részéről tapasztalt minden ellenkezés és ellenállás dacára. Csak akkor hagyta, hogy elfogják, kihallgassák, megkínozzák és megfeszítsék, amikor elérkezett ellenségeinek az órája. Az evangéliumok mindkettőről beszámolnak. Egyrészt hallatlanul nehéz volt Urunknak Jeruzsálembe menni. Gecsemánéban így imádkozott: „Atyám, ha letséges, múljék el tőlem ez a pohár!” Másrészt a legnagyobb örömöt jelentette neki, hogy az Atya akaratát teheti, amit szavai is bizonyítanak: „Ne igyam ki a pohárt, amelyet az én Atyám adott nekem?” Az ördög az utolsó pillanatig megpróbálta megzavarni az Úr Jézus munkáját, és meghiúsítani kereszthalálát. A keresztrefeszítést figyelő tömeg gúnyolódott: „Aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40). A főpapok, az írástudók és a vének gúnyolódtak: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le mosta keresztről, és hiszünk benne. Bízott Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok!” (Mt 27,43). És az egyik keresztre feszített gonosztevő így káromolta őt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is!” (Lk 23,39). Milyen jó, hogy az Úr Jézus a kereszten az „Elvégeztetett!” kiáltásig kitartott. Az ördög itt is elszámította magát! Azért még nem adta fel. Sikerült elhitetnie az emberekkel, hogy Jézus nem támadt fel, és mivel az Úr Jézus nem esett áldozatul támadásainak, követőinek okoz sok bajt a mai napig. Isten megváltói művét azonban nem tudja többé meg nem történtté tenni, a menny tele lesz megváltott emberekkel! Az ördög rövid, de nagyon aktív garázdálkodása sem tehet igazán kárt Isten üdvtervében, amikor a Gyülekezet elragadtatása után végképp letaszíttatik az égből. Végül az örök kínok tűztavába lesz vetve. Követői között ott lesznek azok az emberek is, akik inkább hittek a Sátánnak, mint Istennek. A Sátán, a régi kígyó szigorú büntetése a Golgota egyik következménye. Még valamit nem tudott megakadályozni az ördög: a Gyülekezet összegyűjtését, elragadtatását és megdicsőülését a mennyben; Izráel összegyűjtését és szemének megnyílását Krisztus uralma alatt a Földön az ezeréves birodalom idején; az új ég és új Föld létrejöttét a teremtett világ felbomlása után, és végül azt, hogy Isten legyen minden mindenekben. Ma még nem tudjuk, hogy ez mivel jár. De ezt olvashatjuk a Bibliánkban bátorításul: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (1 Kor 2,9). Helmut Tillmanns Venyercsán László Szolgálni, igen Mindennap együtt lenni az Úrral, egy állandó, áldott közösségben: ó, ez az, mi mindennél fontosabb, gyönyörködni csodás szépségében. És hogy mikor és mit kell majd tennem, azt már Ő, az Úr mondja meg nekem; Ő tudja mindig biztosan, mi kell, fény-e, vagy eső a termő réteken. Szolgálni, igen, de mindig az Úrral, mennyei kenyérrel, mannával, újjal, s összhangot látni a létezésben, mint aki tudja, egésznek része, Istenben lehet csak teljes a részek működése. 13
