Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
Neves emberek utolsó szavai Nincs megbízhatóbb a haldoklók bizonyságtételénél. Olyankor még a hazug ember is megvallja az igazságot. Egyetlen pillantás a halálos ágyra sokszor többet árul el, mint a nagy szavak vagy tettek az életben. Abban a pillanatban, amikor az ember szembenéz a halállal, sokan leejtik az álarcot és a maguk valóságában mutatják be magukat. Sok embernek fel kell ismernie, hogy homokra épített, ábrándokat kergetett és nagy hazugságot követett. A. Huxley írja Szép új világ című könyvének előszavában, hogy minden dolgot úgy kellene megítélni, mintha a halálos ágy felől látná azt az ember. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) - mondja a Szentírás. VOLTAIRE-nek, a híres istentagadó gúnyolódónak rettenetes vége volt. Ápolónője így nyilatkozott: „A világ minden kincséért sem nézném még egyszer végig, hogyan hal meg egy hitetlen!” Egész éjszakán át bocsánatért kiabált. DAVID HUME, aki ateista volt, így kiáltott: „Lángok gyötörnek!” Félelmetes volt látni kínlódását. HEINRICH HEINE, a nagy gúnyolódó, később búnbánatot tartott. Élete vége felé írta ezt a verset: „Összetört ama régi lant a Sziklán, melynek neve Krisztus. A lant, melyet bősz ünnepeken gonosz szellem szólaltatott meg, a lant, mely lázadásra szított, kétséget, gúnyt és pártütést dalolt. Ó, Uram, térdre hullok előtted, s kérlek, bocsásd meg énekeimet!” NAPÓLEON utolsó napjairól ezt írja háziorvosa: „A császár magányosan és elhagyatottan haldoklik. Haláltusája iszonyatos.” CESARE BORGIA, államférfi: „Egész életemben mindenre fölkészültem, csak a halálra nem, s most úgy kell meghalnom, hogy teljesen készületien vagyok.” TALLEYRAND, francia politikus: „A kárhozottak kínját szenvedem végig.” IX. KÁROLY, francia király: „Elvesztem, ezt világosan látom.” MAZARIN, francia politikus-bíboros: „Én lelkem, mi lesz veled?” HOBBES, angol filozófus: „Rettenetes ugrás előtt állok - bele a sötétbe.” SIR THOMAS SCOTT, az angol Lordok Házának elnöke: „Mind ez ideig azt hittem, hogy nincs Isten és nincs pokol. Most már tudom és érzem, hogy mindkettő létezik, és én a Mindenható igazságos ítélete következtében elkárhozom.” GOETHE: „Több világosságot!” NIETZSCHE őrülten halt meg. CHURCHILL: „Ó, milyen bolond voltam!” EGY TÖMEGGYILKOS: „Kell, hogy legyen Isten, aki megbüntet vétkeimért!” A NEMZETKÖZI ATEISTA SZÖVETSÉG EGYKORI ELNÖKE: „Égessétek el, kérlek a könyveimet! Lássátok a Szentet! Már régen vár rám. Itt van.” BUDDHA: „Nem sikerült, amit el akartam érni!” Voltaire, D. Hume és a többiek nyilván kinevették és kigúnyolták volna azt, aki életük során figyelmezteti őket, hogy Jézus Krisztus nélkül elkárhoznak. Mégis egyszer rá kellett döbbenniük, hogy igaza van a Bibliának: „Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid 9,27). És te, aki olvasod ezeket a sorokat, hogyan fogsz meghalni? Nem lesz-e számodra is késő? Mik lesznek majd utolsó szavaid? El kell mondanom neked, ha tetszik, ha 119