Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
Az aranylile Akkora vagyok, mint egy galamb, és repülni is tudok, bár erre majdnem minden madár képes. Nézd csak meg tollruhámat! Nyakam koromfekete, a hasam is. Feketén fénylik a fejem teteje, a szárnyam és a hátam is, de láthatod, hogy milyen csodálatosan szegélyezte minden egyes toliamat a Teremtő. Látod, hogy felül minden aranyzöldes színben csillog rajtam? Nem hiába neveznek engem amerikai pettyeslilének vagy aranylilének. A tudomány a Pluvialis domonica fulva latin néven tart számon. Isten minden egyes teremtményét megajándékozta valami különlegességgel, nem gondolod? Alaszkában születtem, fajtársaim a kelet-szibériai tundrán, tehát olyan tájakon, ahol a talajnak még nyáron is csak a felszíne olvad föl. Ott csak törpecserjék, mohák, csarab és zuzmók élnek. 26 napos kotlás után feltörtem, a tojás héját, melyben addig fejlődtem. Testvéreimmel együtt egy mohával és levelekkel bélelt talajmélyedésben találtam magam. Szüléink etettek minket vitaminokkal és fehérjékkel, gyümölcsökkel és hússal, savanykás vörösáfonya, zsíros hernyók, fekete varjúbogyó és ropogós bogarak formájában. így gyorsan felnőttünk. Hamarosam már repülni tanultunk. Ez csodálatos! A gyaloglás már nem megy annyira jól. Ha egy kicsit jobban megfigyelsz, bizonyára nevetni kezdesz. Igen, igazad van, járás közben jobbra-balra dülöngélek. De a Teremtőm jónak tartja azt, ahogyan megalkotott. Komolyan gondolod, hogy „véletlenül” keletkeztem ilyen formában, ahogy most látsz? Tudod-e, hogy én a Hawaii szigetekig repülök? Igen, ez valóban hihetetlen távolság. Úszni nem tudok, de annál jobban repülök. Ezt mindjárt be is bizonyítom. Egy kis hízókúra Testvéreimmel együtt még csak néhány hónaposak vagyunk. Épp hogy csak megtanultunk repülni, és szüléink máris elhagytak minket. Ők előrerepültek Hawaii-ra, de mi ezt akkor még nem tudtuk. Becsületesen megmondhatjuk, hogy ez akkor bennünket egyáltalán nem is érdekelt. Sőt ellenkezőleg: jó étvággyal ettünk, közben egészen meghíztunk. Rövid idő alatt 70 grammal gyarapodtam, ami az eddigi testtömegem felét jelenti. Képzeld csak el! Tudod, hogy néznél ki, ha a 80 kg-os tömegedhez három hónap alatt híznál még 40 kg-ot? Most már biztosan érdekel, miért ettem én akkor olyan sokat. Ez egészen egyszerű: a Teremtőm engem így programozott be. Ezt a többlet tömeget én az Alaszka és Hawaii közti repülőúton feltétlenül szükséges üzemanyagként hasznosítom. Ez a távolság közel négyezerötszáz kilométert jelent. Igen, ez nem elírás. Ezen a hosszú úton egyetlen egyszer sem tudok pihenni, sajnos útközben egyetlen sziget sincsen. Amint már említettem, úszni egyáltalán nem tudok. Negyedmillió fekvőtámasz Társaimmal együtt 88 órán át egyfolytában repülünk, tehát három nappalon és négy éjszakán át, a végtelen óceán felett. A kutatók kiszámolták, hogy ehhez 250.000 szárnycsapás szükséges. Képzeld csak el, milyen lenne, ha neked negyedmillió fekvőtámaszt kellene csinálnod. Emberi vonatkozásban csak ezzel tudom érzékeltetni ezt a teljesítményt. Most azt kérdezhetném tőled, honnan tudhattam, hogy 70 gramm zsírt kell felszednem ahhoz, hogy eljussak Hawaiira. És ki mondta nekem, hogy éppen oda kell repülnöm, és hogy milyen irányban van Hawaii? Ezt az útvonalat én korábban nem is ismertem. Útközben semmilyen tájékozódási pont nincsen. Hogyan találtuk meg a Csendes-óceánon ezeket az apró szigeteket? Ha elvétettük volna, üzemanyagunk kimerültével a nyílt tengerbe potyogtunk volna. Több száz kilométer távolságra körös-körül nincs más, csak víz. Ez egy robotpilóta Mind a mai napig azon törik a fejüket a kutatók, hogy milyen eszközzel határozzuk meg és helyesbítjük repülési irányunkat, mivel repülésünk alatt gyakran térítenek el viharok a helyes iránytól. Ködben, esőben is repülünk, a napfénytől függetlenül, csillagos vagy teljesen borult égbolt alatt is elérjük célunkat. Még akkor sem tudnád, hogyan keletkeztek ezek a csodálatos képességek, ha a kutatók egyszer valamire rá is 110
