Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
készítene elő. Jézus ezt a békességet átadja mindenkori tanítványainak. Ez a békesség más mint a világ békessége. A világ békessége könnyen felborul, sőt elvész, mert Isten nélkül nem igazi. Isten békességét azok nyerhetik el, akik Jézust hittel megragadják. Isten Szent Szellemének drága gyümölcse. Csak a Jézussal való közösségben marad meg. Jézusban élni annyit jelent, mint az ő hatósugarában tartózkodni, az ő békességében elrejtőzködni. Ott igazi védelmünk van. Isten békességének a gyümölcse: a szív belső nyugalma, amely megmarad minden földi küzdelemben, minden harc között. Ez a békesség olyan, mint a tenger mélyén uralkodó csend. Fent tombolhatnak a hullámok, hajókat törhetnek össze, de a mélyben lent csend és békesség uralkodik. A békesség gyümölcse továbbá a békességre hajló szív. Akinek békessége van, nem nézheti tétlenül mások háborúságát és békétlenségét. Ha a világ fiai mondják: Békesség neked! - nem más, mint jókívánság, lehet üres szó. Ha Jézus mondja, vagy mi mondjuk egymásnak, akkor gondoljunk gazdag belső, Jézustól elválaszthatatlan tartalmára: Ö a mi békességünk (Ef 2,14)! így legyen lábunk a békesség készségének sarujával felsaruzva (Ef 6,15). Vida Sándor FELELETEK a 100. oldal kérdéseire 1. A fejsze vasa úszott a víz színén (2Kir 6,1-7). 2. Hirám (lKir 5,8). 3. Cédrusokat és ciprusokat (fenyőfákat) (lKir 5,8). 4. Libanonról (Zsolt 92,13). 5. A gyümölcstermő fák eledelt adnak, azért ne vágják ki őket (5Móz 20,19). 6. „ ... Újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai” CJób 14,7). 7. Jézus Krisztus virágvasárnapi bevonulásánál, Jeruzsálemben (Mt 21,8). 8. a) Szőlőtőhöz, b) szőlővesszőhöz (Jn 15,1 kk.). 9. Akácfából (sittimfából) (2Móz 26,15). 10. Erősen görcsös törzse miatt. Kr. u. 321 március 3-án Nagy Konstantin császár a vasárnapot állami ünneppé nyilvánította. Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele előtt nem adott semmilyen utasítást, hogy tanítványai hányszor és mikor jöjjenek öszsze közös bibliaolvasásra, igemagyarázatra, imádkozásra és úrvacsorára. A jeruzsálemi keresztyének kezdetben ezért várták együtt Uruk közeli visszajövetelét mindennap a templomban. Idővel, ahogy az evangélium elterjedt az akkor ismert világban, valószínűleg a hét első napja lett a keresztyének együttlétének napja. Bizonyítják ezt a régi egyházatyák írásai (pl. Ignatius Kr.u. 100 körül). Az ifjabb Plinius (Kr.u. 100 körül) két vasárnapi összejövetelről, reggeli és esti istentiszteletről számol be (lásd Csel 20,7). A vasárnapra valószínűleg azért esett a választás, mert Jézus ezen a napon támadt fel és jelent meg leggyakrabban, különösen ezért tekintették az öröm és a közösség napjának. Eirenaiosz szerint vasárnap a feltámadásra emlékezve állva imádkoztak, és mivel az öröm napja volt, nem is böjtöltek aznap. A zsidó szombat szokásaival ellentétben a keresztyének vasárnap dolgozhattak, hiszen gyakran pogány uraik szolgálatában álltak. Mind a keresztyének, mind a pogányok állami ünnepévé csak Konstantin nyilvánította, aki a római császárok közül elsőként állt a keresztyének oldalára. Ezen a napon minden munkát megtiltott, kivéve az aratást és a rabszolgafelszabadítást. A vasárnapot ma is ünnepnapnak, a pihenés és a felüdülés napjának tekintik minden nyugati kultúrájú országban. Te milyen napnak tartod a vasárnapot? Istennek szentelve a nyugalom, a testi-lelki épülés napjának? HELYESBÍTÉS: Előző számunk 76. oldalán „A csendesség” cikk végét szedőgépünk „lenyelte”. A cikk így fejeződik be: ... tájékozódási pontunk pedig a menny Ura. Kezdj el csendességet tartani, kezdd el már ma, mert még nincs késő hozzá. Ha magad is rájöttél, hogy milyen jó közösségben lenni Istennel és az Űr Jézus Krisztussal, már senkinek sem kell biztatnia rá. Nem fogod engedni, hogy bármi is elrabolja tőled ezt az időt, ebben biztos vagyok! 106
