Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 3. szám

ba van valakinek óriási tudása - legyen az akár bibliai ha ismeretét nem tudja helyesen megélni, a Biblia szerint bölcstelen ember. Isteni bölcsességben viszont csak az részesülhet, aki Krisztust befogadta, mert „Őt tette nekünk az Isten böl­csességgé ...” (lKor 1,30). Az Efézusi levélben Pál hétszer szól hangsúlyosan Isten gyermekeinek „járásáról, életmódjáról”. A 15. versben olvastuk a hetediket. A levél gyakorlati részében (4-6. fej.) az első előfordulásnál hozzáteszi az apostol, hogy „éljetek méltón” (4,1)- azutolsónál: „jól, pontosan”. Az elsőnél azt olvastuk: „teljes alázatossággal” - az utolsónál: „bölcsen”. A Kolossé levél párhuzamos helye is megerősíti ezt: „tökéletesen ismerjétek meg az Ő akaratát, a Szellemtől kapott teljes bölcsesség és megértés által. Éljetek (járjatok) az Úrhoz méltóan teljes mértékben az Ő tetszésére, teremjetek gyümölcsöt (Kol 1,9-10). A 16. versben Pál tovább megy a gyakorlati alkalmazásban. Ezt olvassuk: „kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. Összevetve a Károli fordítással - „áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak” - némi eltérés mutatkozik a visszaadásban. A Károli szöveg áll közelebb az eredeti mondanivalóhoz. A kihasználni ige a görögben az éíja'/opaíjo) (exagoradzó), jelentése: visszavásárolni, felvásárolni. A piaccal kapcsolatos kifejezés volt. A kereskedő korán reggel kiment a piacra és felvásárolta azokat az árukat, amikről azt gondolta, hogy azon a napon a legkeresettebbek lesznek boltjában. Ehhez jó üzleti érzékkel kellett rendelkeznie. „Okossan, zemesen jól hozza”- olvassuk Komjáthy fordításában (1533). Ezt alkalmazhatjuk magunkra is, akik Isten sáfárai vagyunk. Mit kell felvásárolni? A görögnek két alapszava van az időre: egyik a xpovog (chronosz), ami számunkra is ismert a kronológia, kronométer stb. szavakból. Időtartam, annak mérhető terjedelmében (Róm 16,25). Határai a kezdet és a bevégződés. Az idő teljességé­ről szól a Gál 4,4. A sokszor helytelenül idézett „nem lesz többé idő” (Jel 10,6), haladék értelemben fordítandó. A kronosz kifejezés az Efézusi levélben nem fordul elő. A másik fogalom a xougog (kairosz), aminek meghatározását az Ef 1,10-nél már megadtam (13/1. szám). Jelentheti az idő egy meghatározott szakaszát; a kijelölt időt (Mt 26,18); vagy mint az Ef 5,16-ban az alkalmas időt valaminek a megtételére. „Mint az arany alma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott Ige” (Péld 25,11). Aki nem figyel oda állandóan Isten vezetésére, az elszalasztja az alkalmas időt, a kiváló, visz­­sza nem térő kedvező alkalmat. Nem a megfelelő „árut” vásárolja föl és a nyakán ma­rad. Szaladgálhat, nyüzsöghet, kifulladhat a lázas tevékenykedésben, mégis hiábavaló lesz munkája, mert nem az Isten által meghatározott alkalmas idővel élt. Rossz keres­kedő, haszontalan szolga lesz, aki nem hallja majd Ura szájából a dicséretet: „Jól van, jó és hű szolgám...” (Mt 25,21). Ami áll az egyénre, az áll a közösségre is. Az egyháztörténet közel kétezer éve bizonyít­ja, hogy emberileg lehet nagy, látványos dolgokat produkálni, az Isten ügye mégis állt, mert az egyházak nem a kairosz-szal éltek. Ha erre szükséges volt figyelmeztetni Pál­nak az akkori hívőket, mennyivel inkább minket, „mert a napok gonoszak” (Károli- ez a pontosabb fordítás). Milyen sokszor csak utólag ismerjük fel az elmulasztott lehetőségeket. Az alkalmas időt a szolgálatra, az igetanulmányozásra, a közösség ápolására, mások megsegítésére. Nap megy nap után, sokszor hetek vagy hónapok, és nem tudunk semmi hasznosat felmutatni. A múlt már mögöttünk van - mulasztásainkért kérhetünk Istentől bocsánatot -, a jelen azonban itt van. Ezért folytatja így Pál apostol is: „Éppen azért: ne legyetek meggondolat­lanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (5,17). Ennek magyarázatát a követ­kező számban igyekszem kifejteni. M. S. 93

Next

/
Thumbnails
Contents