Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
mekeire. Ki nem tapasztalta ezt elsősorban önmagánál? A gonosz gondolatok legjobb ellenszere: igazi, szívből jövő megtérés. Egyszer a felizgatott tömeg Wesleyt a bíró elé hurcolta.- Megtérítette a feleségemet! - ordítozta az egyik panaszos.- És mennyiben változott meg felesége?- kérdezte a bíró.- Azelőtt éles volt a nyelve, és most olyan, mint egy bárány! Ekkor a bíró felkiáltott:- Ez az ember gyógyítson meg a faluban minden gonosz nyelvet! A bolond nem tud, a keresztyén nem akar haragudni. Veszekedéshez mindig két ember kell. Sohase légy a másik! Milyen szép a keresztyén kedély, melyet Isten Szelleme fegyelmez! Boldog otthonban, boldog emberek születnek így. Azért otthonodban ügyelj indulataidra! 3. Ha társaságban vagy, ügyelj a szavaidra! Minden ember szájában van egy szerv, és ez a nyelv, amely a beszédhez elengedhetetlenül szükséges. A beszéd ajándékával állította Isten az embert az állat fölé, mégha egyes állatok bizonyos más szervekben és érzékekben felülmúlják is az embert. Az ember nyelve élesebb lehet, mint a tigris Négy dologtól különösképpen óvakodj 1. a fösvénységtől - mert az telhetetlen; 2. az önfejűségtől- mert az semmibe nem enged beleszólást; 3. a gőgtől- mert az mindent jobban tud; 4. a tisztátalanságtól- amely önmagát mindig rejtegeti és felmenti. . „ ... ., Anna Schlichter karma, szúrósabb a méh fullánkjánál, s mérgezőbb a vipera fogánál. A nyelv szebben énekelhet, mint a fülemüle. Beszélhet vele az ember, ítélhet, háborút folytathat, taníthat és vigasztalhat. Mint a nap, úgy hozhatja világosságra a nyelv által kimondott szó azt, amit bensőnkben rejtettünk. Ha a szó nem volna, egész gondolkodásunk olyan lenne, mint az óra mutató nélkül, hiábavaló! Az élet legdrágább ajándékait az édesanya kedves beszéde közli. Minden vigasztalást a nyelv közvetít. Ez a néhány centiméternyi nyelv egy művész, mert száz és ezer nyelvet teremtett. Tréfál és komolykodik; lehet isteni és ördögi. Tud hízelegni, fenyegetni, átkozni; jöhet belőle édes és keserű (Jk 3,9.11). Nagy ellenőrzésre szorul ez a kis gép! Mikor Isten az embert teremtette, két szemet, két fület, két kezet, két lábat adott neki, de csak egy nyelvet. Talán már ezzel is jelezte, hogy igen takarékosan kell használni. Nem kívül helyezte el a nyelvet, hanem börtönbe tette és erős, kemény fogakból rácsokat helyezett eléje, hogy a nyelv ne sétáljon „kint” sokszor, hanem felügyelet alatt legyen. Szavainkban hatalmas erő van a jóra, de a gonoszra is. „Kicsiny tűz erdőt gyújthat fel!” A nyelv is tűz, telve egy világnyi igazságtalansággal. Társaságban jelentkeznek a nyelv bűnei: fecsegés, ítélkezés, hazugság. Rothadt beszéd is a nyelvből jön. Leveleinket megmérjük, mielőtt elküldenénk, de a szavakat meggondolatlanul mondjuk ki. És ekkor jön a büntető portó! „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra!” (Jk 1,19). Jó szavak megvidámítják a szívet (Péld 12,25). „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó” (Péld 25,11). „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés”; „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” (Péld 10,19). „A bolondot hamar romlásba viszi a szája”; „A bolondnak szája közeli romlás”; „A bolond nyelve magának árt” (Péld 10,14). Ezért vigyázzunk társaságban a szavainkra! Csia Lajos 78
