Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
téged tönkretesz. A keresett szeretet is eltűnt a kábítószer iránti szenvedélyben. Ahogy Lou Redd énekli: „Heroin, it's my life and my wife” (A heroin az életem és a feleségem). Barátaim, barátnőim is végül mind a fecskendőhöz folyamodtak. Nyomorúságom egyre nagyobb lett, az egyik elvonókúránál az egyetlen lehetséges kivezető utat az öngyilkosságban láttam. Olyan fájdalmaim voltak, hogy öt milliliter levegőt fecskendeztem a vénámba, hogy levegőembóliával vessek véget az életemnek. De túléltem. Tovább róttam München és Amszterdam utcáit. Minden erkölcsi mércét elvesztettem. Dolgozni? Nem, köszönöm, ahhoz igazán semmi kedvem nem volt. Az élet és a szerelem a szabad szexuális életet jelentette. Nézzük a Rolling Stones „Lady Jane” című dalát. A dal egy nőhöz intézett szerelmi vallomásnak hat. Lady Jane viszont a marihuana nevű kábítószert jelenti. Az alábbi részletből felismerhetjük a kétértelműséget: Bájos Lady Janem, ha viszontlátlak, a szolgád akarok lenni. És mindig alázatos maradok. Halld eskümet, szerelmem, Térdenállva fogadom, szerelmem, Örök hűséget esküszöm neked, Lady Jane, A játéknak vége, szerelmem, elérkezett a te időd, szerelmem, a telkemet zálogba adom, Lady Jane, Lady Janenál gondtalan életem van. Megélni - megélni - tombold ki magad! - micsoda élet! Csinálj, amit akarsz és beköltözik életedbe a zűrzavar. Ennek szintén nem tudtam megadni magam. Egy kényszerelvonókúra után megpróbáltam újra új életet kezdeni. Még munkát is vállaltam, de a legkisebb megterhelésnél bedobtam a törülközőt. Nagyon büszke voltam, egyetlen főnököt sem ismertem el magam fölött: „Legyen szíves hagyjon békén, vegye kisebbre a hangerőt”. Ilyenek voltak azok az időszakok, amikor egyegy kiszabadulásom után rövid ideig dolgoztam. A romlottság útvesztője volt: „Eladtam a lelkemet a kábítószernek..." Mint egy távirányított robot mászkáltam az utcákon, a kábítószer Keressük egyre, mi örök A futó esztendők között mennyei útra készülők; keressük egyre, mi örök, ahhoz rendeljük az időt. így közelednek már felénk a gazdagító távlatok; közelebb van a föld s az ég, s lelkünk nem szűnő dalba fog: a TEREMTŐ dicséretét zengi a lélek, s bár a test az összhang ellen néha vét, dalunk, reményünk a Kereszt. F. L. űzött, csak az elvonókúrás tünetekre tudtam gondolni, amely beáll, ha nem szerzek heroint. Mögöttem a gyűlölet vérvörös csíkja, így rohantam önmagámmal kézenfogva a heroin útján. A börtönből kiengedtek, az idegszanatóriumból kiengedtek, a terápiát abbahagytam. Nem volt segítség, mindig visszaestem. A Rolling Stones így énekelt: „ Torn and frayed" - tépetten és kimerültén, Joe köhög, elég súlyosnak látszik. Igen, és kodeint ír fel az orvos neki. A gyógyszertáros odanyújtja a pulton át. De ki segít neki, hogy megszabaduljon a kábítószertől? Amszterdamban egyik barátom keresztyénekről beszélt, akiknek volt ott egy házuk, ahol segítettek a kábítószereseknek. Nem fogadtam el a meghívást és mindig lejjebb csúsztam. Végül a keresztyének maradtak egyedüli reményem. Kábítószeres mámorban mentem el hozzájuk, és megkérdeztem, hogy lehetségesnek tartjáke az elvonókúrát. Egyikük azt mondta, hogy csak az Úr Jézus tud segíteni rajtam. Elmondta, hogy régen ő is a heroin rabja volt. Két éjszakát maradtam náluk Amszterdamban. Régen beállt már a kábítószerhiány, a fájdalom megint elborított. Amikor Jézus Krisztusról beszéltek, mintha tudathasadásom lett volna. 73
