Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS EVANGÉLIUMI ÉLETKÉPEK Egy őszhajú asszony áll előttem.- Megszoríthatom a kezét? Először nem tudom, mire véljem. Ennek ellenére kezet szorítunk.- Megtudhatnám, miért? Fátyolos hangon kezdte a történetet elmesélni: Amikor ifjúsági evangélizációt tartott nálunk, mindent megtettem, hogy fiamat rávegyem, legalább egyszer menjen el. Evek óta minden kapcsolatot megszakított a keresztyénekkel, és most is talált mindig valami kifogást, akárhogy könyörögtem neki. Utolsó este azért mégiscsak elment. Aznap éjjel sokáig vártam rá, csak nem jött. Végül, jóval éjfél után lépéseket hallottam. Másnap reggel teljesen más arca volt a fiamnak. Amikor a konyhában a kávéját készítettem a reggelihez, éreztem, hogy vállamra teszi a kezét.- Édesanyám - mondta ennek a kicsapongó életnek vége. Most már elhiszem, hogy Isten törődik velem, és értelmet adott az életemnek. Megtértem, és megtaláltam az Úr Jézust. így hallgatta meg Isten az imádságomat. Csak három napig élhetett az új élet örömében. Amikor este hazafelé jött a munkából, egy részeg teherautó-vezető elgázolta. Másnap meghalt. Halála előtt így szólt hozzám:- Anyukám, nem halok meg túl hamar, hiszen már ismerem az Úr Jézust! Az evangélista megindultan szorított kezet az édesanyával. A lelkész előtt hirtelen megjelent a fiú képe. Éjfél után kopogott lakásának ajtaján. Amikor ajtót nyitott neki és fel akarta gyújtani a szobában a villanyt, így szólt a fiú:- Kérem, ne gyújtsa fel! Hiszen nem tudja ki vagyok. Könnyebb nekem, ha a múltamat sötétben teszem le. Egy csendes óra következett. Mielőtt elment, így szólt:- Most már felgyújthatja a villanyt, többé nem kell szégyellnem magam. Most a fiú édesanyja áll előtte. Fáradtan, de megvigasztalva ment el. Bezzel lelkész egy mondata jutott eszembe: „Kain több mint száz évet élt, és városokat épített, de minden cselekedete békéden szívből jött. Nyughatatlan volt, mindig menekült és megérett a pokolra. Ábel csak néhány évet élt. Élete virágjában ragadta el a halál, de megérett a mennyországra.” Ha egy ember megérett az örökkévalóságra, sohasem hal meg túl hamar! Ez, és ehhez hasonló történetek, bizonyságtételek olvashatók ebben a 144 oldalas könyvben. Útmutató olvasmány kereső telkeknek és bátorító kezdő hívőknek, de hitben járatosabb olvasóinknak is nagyon hasznos és tanulságos olvasmány. * * * Négy, evangéliázásra és továbbadásra is alkalmas 24 oldalas füzet: Luis Palau: MILYEN AZ IGAZI KERESZTYÉN? Luis Palau: FIATALSÁG ÉS A SZEX Melody Green: BARÁTSÁG VAGY HÁZASSÁG HITETLENNEL? Albert Kammer: MIKÉNT LEHET AZ ENYÉM? - mármint az üdvösség 60
