Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

bolyokat is. A hangyák gyakran több­száz hangyaboly laza kötelékében élnek. Nagy kiterjedésű fenyvesekben élő han­gyaállamok köteléke több hektárnyi te­rületet is beboríthat. Ennek a területnek nagyjából a közepén helyezkedik el az a törzshangyaboly, amelyből a többi származik. Ez a hangyák lakta terület egy olyan tájra emlékeztet, ahol városokat és falvakat számtalan, ál­landóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás ta­núi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szalad­gálást és vadászást sem látunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. Emellett a kis teherhor­dók hallatlanul erősnek tűnnek. Valóban megfigyelhetünk egyeseket, amelyek telje­sen egyedül saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak. A hangyákat közelebbről megfigyelve ész­revehetjük, hogy ez az óriási forgalom mi­lyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barát­ságtalan megnyilvánulást a kis állatok kö­zött. Sőt ellenkezőleg, újból és újból láthat­juk, hogyan siet egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel. Egy négymilliós hangyatársadalom min­den egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Nem kellene emiatt ne­künk, ésszel megáldott embereknek szé­gyenkeznünk és egyben irigykednünk is? De nem csak erről van szó. Ennek a tör­peállamnak minden egyes tagja minden tekintetben úgy viselkedik, mintha valami­lyen felsőbbség vezetné. Együtt gondos­kodnak megfelelő, kényelmes lakótermek­ről, építészeti szempontból jó városkákról és falvakról, kielégítő és egészséges táplá­lékról, életképes utódokról és a ragadozók­kal szemben biztonságos védelemről. A hangyák legjobb tanácsadója a boly épí­tésénél a nagy melegigényük. Olyan kuta­tók, akik ezeket a rovarokat apró részle­tekig vizsgálták, állítják, hogy az ember mellett ezek a legcéltudatosabb építő­mesterek. Valóban a boly építésekor annyira ügyesen kihasználják a környe­zeti adottságokat, hogy szinte egyetlen napsugár sem megy veszendőbe. Gyak­ran gondolhatnánk, hogy ezek az apró teremtmények értelmes lények. De te már tudod azt, hogy ez lehetetlen. Minden cse­lekedetüket az ösztönök irányítják, melye­ket a Teremtő már megalkotásukkor belé­jük oltott. Ezt az a körülmény is bizonyítja, hogy ezen öröklött ösztönök alapján a han­gyák mindig csak ugyanazt a cselekvés­sort képesek végezni, semmi attól alapve­tően eltérőt nem. A hangyaállam minden egyes polgára tel­jesen egyenlő a másikkal. A hangyák kö­zött ismeretlen az önzés, vagy a má­sik fölötti uralkodás. A munkát az egyéni teljesítőképességhez igazodva mind­­annyiuk között egyenlően osztják el, így mindegyik elégedett a saját tevékeny­ségével. Ezzel egyidőben minden egyes hangya szükségleteiről is kielégítően gondoskodnak. Akárcsak a méheknél, minden egyes han­gyabolynak van egy királynője. Ugyanúgy, mint a méheknél, a hangyakirálynő sem uralkodik a többiek fölött. A boly királynője az összes hangyánál nagyobb, de csak egy feladata van: az, hogy petéket rakjon le, gondoskodva ezzel az utánpótlásról. Ki irányítja valójában a hangyaállam éle­tét? Senki. Ez már a Bibliában is így áll. Ott azt mondja a Példabeszédek 6. fejezeté­nek 7. és 8. verse: „Bár nincs vezére (a hangyának), elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. ” Ha nincs jelen senki, aki a hangyák csodá­latos együttműködéséről gondoskodik, ak­kor ez újból csak a minden egyes állatban meglévő közös ösztön eredménye lehet, amelyet a Teremtő már az egyedfejlődé­sük kezdetén beléjük oltott. Adjunk hálát ezért Istennek, hogy ezen a példán ke­resztül is bizonyította bölcsességét és mindenhatóságát! 49

Next

/
Thumbnails
Contents