Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Ez az igehely így szól: „Nem rátok tartozik, hogy megtudjatok olyan időtartamot vagy időpontot, amelyeket az Atya a maga kizárólagos hatalmával állapított meg”, és ez a kijelentés a tanítványok előző kérdésére vonatkozott: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot (királyságot) Izráelnek?” (Csel 1,6). Ugyanígy Isten országára vonatkozik a Márk 13,32, mert a 28. versben ezt mondja az Úr: „Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot”, és ugyanennek a fejezetnek megelőző szakaszában azokról az ítéletes eseményekről beszél, amelyeknek meg kell előzniük Isten országának megvalósítását. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy figyeljünk azokra a jelekre, amelyekről Igéjében szól. Péter apostol a második levelében arra int, hogy ügyeljünk a prófétai szóra, amely olyan, mint a sötétben világító lámpa. A fügefa, Izráel népének kiábrázolója, 1948 óta zöldell. Azonfelül azok az események, amelyeknek az elragadtatás után kell majd bekövetkezniük, máris előre vetik sötét árnyékukat. Az Úr Jézus azt mondta, hogy lesznek háborúk, háborúk hírei, járványok, éhínségek és földindulások, valamint erkölcsi és szellemi romlás. Látjuk, hogy mindezek hogyan sokasodnak napjainkban. Amikor a hívők elragadtatnak a mennybe, a Földről elvétetik a só. Ugyanakkor a Szent Szellem, aki most még a Földön van és visszatartja a romlást, visszatér a mennybe a hívőkkel együtt. És akkor bezárul a kegyelem ajtaja is, miként Nőé idejében, miután 6 bement a bárkába, és Isten bezárta mögötte annak ajtaját. Félelmetes ítéletek törnek rá azután a világra, ahogyan azt a Jelenések 6-19. fejezetei közük velünk. Isten megítéli a hitetlen, istentelen emberiséget, amely nem használta ki a kegyelem idejét. De amíg a hívők - mint világosság és só - itt vannak a földön, addig nem lehet úrrá itt a sötétség, és a rothadás nem fejezheti be romboló munkáját. Drága minden hívő ember számára az a gondolat, hogy nem kerül bele ezekbe a félelmetes ítéletekbe. Péter ma Péter ma nem lép ki a hajóból, megfontolt lett, győzött az értelem: „A hajóval is éppen odaérünk, minek gyalogolni a tengeren?!" Péter ma nem lép ki a hajóból, szorgalmas lett, a munkára figyel: „Ha elhagyom az evezést, a csónak nem csak engem, senkit sem visz el!" Péter ma nem lép ki a hajóból, felelős lett, a hajóért felel: „Ha elhagyom a Mesterért hajónkat - jaj, nem lehet, hajónk nem veszhet el!" Péter ma nem lép ki a hajóból, közömbös lett, a távolba réved: „Nem hagyjuk el a megszokott helyünket, vigyázni kell, az ember könnyen téved." Péter ma nem lép ki a hajóból, s veszélyben van, maradása a veszte, mert olyan sok jó, szép dolgot kigondolt, hogy Mesterét közben elfeledte. Dobos Péter Hogyan is lehetne ez másként, mint hogy a Fő már előzőleg magával viszi a dicsőségbe drága véren megvásárolt Gyülekezetét. Ahogy Énók elragadtatott már az özönvíz előtt, úgy kerülnek a hívők is biztonságba, elrejtve Uruknál az atyai házba, még mielőtt a Földön az ítéletek elkezdődnének. A hívők elragadtatása azonban minden embert érinteni fog. Egyesek számára vágyaik beteljesedését, örömöt és örök boldogságot jelent ez az esemény; a többiek számára azonban borzalmas, túl kései fölébredést és az ítélet várását. Ma még azonban nincs késő! Ma még senki elől nincs elzárva Isten kegyelmi ajándéka Fiában, az Úr Jézus Krisztusban. 5
