Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (33) Az 5. fejezet első verse egy fölszólítással, paranccsal kezdődik: „Legyetek tehát Isten követői”. Az itt szereplő görög piprixf|g (mimétész) szó a mi nyelvünkben is meghonosodott a „mimika” szó révén. Szó szerinti jelentése: „utánzó”, azaz, aki megpróbálja ugyanazt a dolgot ugyanúgy csinálni, mint a másik. Nem azonos az Újszövetségben gyakran előforduló „követés” szóval, ami valakihez (személyhez vagy társasághoz) való csatlakozást jelent. A mimétész szó csak hatszor fordul elő az ÚSZ-ben és egyedül ezen a helyen fölszólításként Isten követésére, utánzására. Isten melyik tettét, tulajdonságát kell különösképpen a Gyülekezet tagjainak követni? Mindet! Első helyen azonban az „atyait”, mert a parancs a „szeretett gyermekei”-nek szól. Isten családjába nyertünk befogadást teljesen érdemtelenül, és a gyermekek szeretetből fakadó kötelessége, hogy Atyjukat hűen utánozva a világ figyelmét Őrá irányítsák. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). Isten sokféle módon mutatta meg magát az embernek: a teremtésben, a gondviselésben; földi népe, Izráel életében, történelmében; az írott kijelentésben, a Bibliában, stb. („Ennélfogva nincs mentségük” (Róm 1,20) - írja az apostol), de első helyen: „a mi tétlenségtől, a kapzsiságtól, a kételkedéstől, a lázadozástól, az intellektualizmustól (az értelmi tényezők túlbecsülésétől), az önsajnálkozástól, a fösvénységtől, a falánkságtól, az alkoholtól, a kábítószerektől, a nikotintól, az élvezethajhászástól, a paráznaságtól, a házasságtöréstől és hasonlóktól. Ezek helyett lelkűnkben a szellem gyümölcse fog megteremni: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gál 5,22). A gyógyulási folyamat láthatóvá válik környezetünk előtt. Mind az angyalok, mind az emberekakik előtt olyanok vagyunk mint egy színház (theatron) - leolvassák rólunk (1Kor 4,9). Ezért írja Pál az Ef 5,15-16-ban: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert a napok gonoszak.” Földi életünk alatt azért áll idő rendelkezésünkre, hogy lelkűnkben ez a gyógyulási folyamat végbemehessen. De az Úrban maradásunk, és az Ő bennünk maradása is attól függ, hogy parancsolatait megtartjuk-e, helyesen járunk-e (1Jn 3,24). „Szellemmel beteljesedettek” csak akkor lehetünk, ha a lelkünk meggyógyult. Abból, hogy a „szótéria” (gyógyulás) mindig először a lelkünkre vonatkozik, felismerhetjük, hogy Isten és a láthatatlan világ milyen nagy fontosságot tulajdonít a léleknek. Ez a fő ismertető jele az „istenképű”-ségnek, ami az ég többi lakójánál hiányzik. Sok Ige sejteti, hogy a lélek a test keletkezése előtt létezett, azt pedig határozottan állítja a Biblia, hogy a léleknek a testtől való elszakadása után önálló léte lesz. A kijelentések tanulmányozása során félreérthetetlen, hogy a lélek a központja, talán a csúcsa is az Isten-képű ember hármasságának. Ezt Isten jelenti ki az Ő Igéjében. Ezért a lélek területe és a lelki-gondozás Jézus Gyülekezete életében ezen a földön kiemelkedő jelentőségű. Szent elkötelezettség magunkra nézve, de felebarátainkra nézve is. Dr. Hartmut Maier-Gerber 27
