Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 1. szám

Szóról szóra lefordítva azt mondotta a Magasságos az embernek: „Amely napon arról eszel (ami azt jelenti, hogy eggyé leszel a sötétség fejedelme által felkínált gyümölccsel), bizonyosan meghalván meghalsz, azaz egy halandó és egy már-meghalt leszel’’ (H. Langenberg).

Mi változott meg tehát az Istennel szembeni bizalom megtörése (megszakadása) következtében az ember képén a büntetés előtti állapothoz viszonyítva? A test halandó lett, mert ez időponttól kezdve minden sejtmag DNS molekulájába beprogramozódott az elöregedés folyamata. A meghalt része az embernek a szelleme lett, ami az Isten iránti hűtlenség következtében, valamint a Tőle való eltávolodás miatt a „pislogó mécs” szintjére csökkent. (Ézs 42,3; 61,3/b; Mt 12,20; Ef 2,1.)

De még fennmaradt 2 része az embernek: a lélek, mint az „ÉN” alanya és székhelye (a gondolkodás, érzelem és akarat képességével) és a test, mint az „ÉN” tárgya (eszköze) az érzékszerveivel (látás, hallás, érzékelés). E két részt együttesen a Biblia húsnak (sarx) nevezi, ami magában foglalja a testet és az azt uraló és Isten Szellemétől elszakadt lelket együttesen. Ez a „cimboraság”, a lelki és az érzéki ember kapcsolata a testtel, („antropos psychicos” - „soma”) nem más, mint a „hús”, amely mindig a szellem ellen tör. Gál 5,17. [Sajnálatos módon a magyar bibliafordítások nem tesznek különbséget a „hús (hústest)” és „test” között, „test”nek fordítják mindkét szót, így sok helyen érthetetlen a szöveg.]

Maga a szellem azonban meghalt, mintegy „pislogó méccsé” zsugorodott, úgyhogy funkcióját - a kommunikációt, az inspirációt és az integrációt - nem képes többé ellátni: Isten felé többé már nem „antenna”. Ezzel megnyílt az út az úgynevezett „klasszikus dualizmus” felé, melyről már szóltunk. Meglepődve ismerjük fel, hogy a tudomány már az ókortól kezdve az újkorig az Istentől eltávolodott embert nem is olyan rosszul figyelte meg, amikor csak két részt ismert fel az emberben: a testet és a lelket.

A sötétség fejedelme az 1 Móz 3,4-5 verseiben azt állítja: „Dehogy haltok meg! Mert Isten tudja, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz.” A Sátán egy merész ígéretet tett,

mert azt állította, hogy az ember semmiképpen nem hal meg, hanem mind a három részét megtartja, és olyan lesz, mint Isten (3 részből álló). Sőt, végre tényleg olyan lesz, mint az Isten: jónak és gonosznak tudója, mivelhogy eddig csak a jóval volt dolga. így tudott belépni a sötétség fejedelme, a gonoszság szelleme egy ravaszul kieszelt házasságtörés révén annak a szellemnek a helyébe, amit Isten lehelt bele az emberbe. Ettől fogva a léleknek gonosz kezdeményezője, sugalmazója lett és ezen keresztül a testnek is parancsolója. Mind a kettő: a test is, a lélek is egyre jobban átvette ennek az új kezdeményezőnek (iniciátornak) az indítását: hasonlók lettek hozzá, és ezzel megváltozott Istentől kapott struktúrájuk (felépítésük).

Létrejött a „bűn embere a bűnbeesés után”. A funkcióját megrontotta mind a test, mind a lélek, de már egy másvalaki befolyása alatt. Már nem olyan egyéniség, akinek harmadik alkotórésze a szellem, hanem ezentúl a harmadik részként hozzátartozó gonoszság szellemén keresztül összeköttetésbe lépett a sötét világgal, onnan kapja a sugallatot, és az egész embert beolvasztja ez a szellem a bukott világrendszerbe. (Kommunikáció, inspiráció és integráció.)

Isten nem sok idő múlva megállapítja, hogy az ember szíve ifjúságától fogva csak gonosz. (1Móz 8,21); a Gál 5,19-ben említett hús-cselekedeteket termi: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, szektásság, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók; és nem a szellem gyümölcsét, amit Isten vár tőle. Az emberek az 1 Jn 3,10 szerint az ördög gyermekei lettek, az Ef 2,2-3 szerint az engedetlenség fiai és a haragnak fiai, és Jézus maga mondja a Jn 8,44-ben: „A ti atyátok az ördög”.

Az ember, Isten képmása, aki a Magasságost helyettesítette a földön, és az üdvösség közvetítője volt a számkivetésben lévő sötétség-fejedelmeknek és hatalmasságoknak, önként alárendelte magát ezeknek. E fogalmazási aktus következtében az ördögi lények vonásai, az ördögi jellegzetességek behatoltak az emberbe, ezért nevezi Jézus a Sátánt az ember atyjának, Luther pedig eredendő (örökölt) bűnről beszél.

22