Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
A Biblia helyes megértése „A béreaiak nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az Igét, és napról napra kutatták az írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok!" Cselekedetek 17>n Eredményes bibliatanulmányozáshoz kellenek magyarázók és elfogadók. Előbbieket Isten választja ki és küldi el, utóbbiakat is Isten hívja el, mert Isten küldése és hívása nélkül nem gyülekeznek. Vannak emberek, akiket Isten nem küld el, mégis kinevezik magukat bibliamagyarázókul. Ezekből lehetnek tévtanítók, akik vagy utánozzák az igazi tanítókat, vagy maguk találnak ki valótlant - bár kegyesen hangzó magyarázatok, de amelyek néha sátáni indíttatásüak -, máskor meg csak üres szócséplések. Legtöbbször összekeveredik a kétféle elem: a helyes tanítások utánzása és a tévelygés. Néha úgy látszik, hogy igazolást kap az utóbbi. Az ilyen keverék-igehirdetés rosszabb a nyílt hitetlenségnél, mert a Sátán elrejtőzve adja be a gyanútlanoknak hazugságát. Vannak a hallgatók közt is olyanok, akik csak zavarkeltés végett állnak az Ige elfogadói közé. Ezekről később kiderül, hogy nem az Úréi, s előbb-utóbb lelepleződnek. Sem az Ige áldása, sem az Ige elfogadása nem történhetik Isten nélkül. Isten nyitja meg az Ige értelmét (Csel 17,3) és Isten nyitja meg a hallgatók szívét (Csel 16,14). Az Ige magyarázásához bizonyos külső tudás is szükséges. Az eredeti nyelvek tudása, történeti ismeretek, az eddigi magyarázásmódók ismerete hasznos lehet, de ezek magukban nem adják meg az Ige értésének a kulcsát. Ahhoz az kell, hogy Isten nyissa meg az olvasó értelmét. A földi tudományok el is homályosíthatják a bibliai szöveg értelmét, különösen a fennhéjázó embereknél, az alázatosaknál azontan, és a tudományok előrehaladásával a fogalmak egyre élesebben szétváltak. A köznép gyakran felcseréli viszont a szellem és az értelem szavakat - az értelmi fogyatékosra helytelenül szellemi fogyatékosat mond de a magyar nyelvészek ezt rögtön ki is igazítják. Tudjuk, hogy az Ige Istentől ihletett (átlehelt) és annak minden betűje, pontocskája örökre igaz marad, és nem az dönti el a valódiságát, hogy hányszor fordul elő a Bibliában. Egyébként a szellem szó a Bibliában több mint 300-szor fordul elő, és egyszer sem cserefogalomként, a lélek is több mint 300-szor, és nemcsak súlyos hiba, hanem félrevezetés lenne egyszer is cserefogalomként felváltva használni a fordításokban. A levél végén említett kifogás, hogy a „szellem” szó a magyar nyelvben más jelentéssel terhelt, eléggé megalapozatlan. A Bibliában kifejezetten olvashatunk „gonosz szellemek”-ről, és ez alatt valóban „kísértetet” lehet érteni, de itt nem a „szellem” szó a negatív, hanem a „gonosz”. A Bibliában leírt szellemvilág két pólusú. Az egyik az isteni, belefoglalva a Mindenható Isten angyalait, akik szellemi lények, de ezek pozitívak, és ott van a negatív pólus: maga a Sátán és vele együtt a bukott angyalsereg. A hitetlen embernek a „szellem” szó valóban negatív jelentésű lehet, hiszen ő a negatív oldalhoz tartozik, és nagyon sokszor „gonosz szellemek” gyötrik, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy nem lehet „jó szellem” is. Sajnos a legtöbb magyar bibliafordítás a hagyományhoz ragaszkodva még nem veszi figyelembe, amit Isten mond: hogy Ő Szellem; és ha újjászülettünk, akkor Isten Szelleme a mi szellemünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,16). Persze ezt csak a felülről újjászületett ember érti meg. M. L. 119
