Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 4. szám

Tudod-e, ki írta a Bibliát? Megírásában több ember ven részt: zsidó király és görög orvos, Júdából származó próféta és galileai halász, egyszerű paraszt, kiváló teológus, diplomata, vámszedő... Körülbelül kétezer év alatt különböző em­berek írták ezt a 66 könyvet, amelyeket az általunk ismert Bibliában foglaltak össze. A Biblia tehát nem egységes könyv? Nem, sőt inkább könyvtárhoz hasonlít, il­letve gyűjteményhez. Szinte hihetetlen, de témája és mondanivalója mégis egy. Könyvei természetesen nem ugyanabban a stílusban íródtak. Sok benne a történetírás, előre- és visszatekintő prófécia, és néhány törvénykönyvet és költői művet is találunk benne, mindenekelőtt az egyik részben szel­lemi énekeket, a zsoltárokat. Annak ellenére, hogy az idők folyamán majdnem negyven különböző író dolgozott rajta, feltűnően egységes. Nincs negyven különböző mondanivalója, hanem csak egy. Miért annyira fontosak ezek az írások? Ugyanazért, amiért például az ember hallgat a bíróra, mert szavainak súlya van. Magáné­letében talán éppen olyan ember, mint bárki más, de ha a bírói emelvényen megszólal, hatalma korlátlan. Ezt a hatalmat nem szüle­tésekor kapta, nem nagyszerű fellépésének köszönheti, hanem a törvényhozó államha­talom ruházta rá. FELELETEK a 104. oldal kérdéseire 1. Prédikátor könyve (3. fejezet). 2. Pál apostol (Ef 5,16). 3. A gólyáról (Jer 8,7). 4. Amikor Jézus Krisztus visszajön (Lk 21,24). 5. Izráel helyreállítására nézve (Csel 1,6-7). 6. A gonosz szellemek (Mt 8,29). 7. Heródes (Mt 2,7). 8. Pál apostol Timóteusnak (2Tim 4,6). 9. Az idők jeleit (Mt 16,3). 10. Mindig, minden időben (Péld 17,17). Önmagukban a Biblia írói sem voltak nagyképességű emberek. Péter apostol pél­dául soha nem járt egyetemre. Az évszáza­dok folyamán azonban embermilliók fogad­ták el szavát, mert erre a különleges feladatra olyan hatalmat kapott, ami különben nem volt meg benne. Olvassuk a Bibliát, és nem azért engedel­meskedünk neki, mintha írói zsenik lettek volna, vagy mert olyan szép a stílusa, hanem azért, mert Isten megbízásából íródott. Miért bízhatunk abban, hogy az Ószövet­ség íróit Isten vezette? Főleg azért, mert maga a Biblia jelenti ki elég meglepő módon magáról. A legjellemzőbb példáját a 2Pt 1,21-ben találjuk, ahol azt olvashatjuk, hogy „a Szent Szellemtől indít­tatva szólaltak meg” az Ószövetség írói, hogy Isten Igéjét hirdessék. Izráel prófétái mindig azt hirdették, hogy beszédeikben nem a saját véleményüket hir­detik, hanem azt, amit Isten megbízásából megértettek, amely alól egyszerűen nem tudták kivonni magukat: „De én ezt vála­szoltam: »0, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!« Az Úr azonban ezt mondta nekem: »Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, aho­va csak küldelek, és hirdesd, amit csak pa­rancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!« - így szólt az Űr. Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintet­te a számat, és ezt mondta nekem az Úr: »En most szádba adom Igémet!«” (Jer 1,6-9). „így szól az Úr...” hangsúlyozzák (Ezs 1,11 ;18; 3,17; 7,7 stb.), mi ehelyett óvato­sabban úgy fogalmaztunk volna: „Vélemé­nyem szerint...” Jézus Krisztusnál is ugyanezt a meggyőző­dést találjuk az Ószövetség isteni ihletett­­ségéről. Zsidó volt, tehát ismerte az ószö­vetségi írásokat, és mindig egyértelműen Is­tentől ihletettnek tekintette. Ezért volt előt­te tekintély, amelyre sokszor hivatkozott. 114

Next

/
Thumbnails
Contents