Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
' \ Juhász Zsófia Reggeli imádság Uram - tudod -, ha nem jössz nekem segítségül a szárnyaiddal, a nap homálya, mint gépet a köd ha megtéveszti és leigázza - úgy zuhanok a pusztulásba már déli 12 órára! A délután mérföldjeit, poros lábbal is vígan járom, és békés szívvel lesem az estét, ha - kegyelmeddel - e napsütéssel - biztatva félénk szómra feleltél - s már kora reggel megkerestél! („Áldjad, lelkem, az Urat" c. verseskötetből) V_________________________________________________у- Ha nem tudja elérni - kiáltotta valaki maradjon ott, ahol van. Jön már a segítség. A víz hidege elkábított. Tudtam, hogy már nem sokáig tudok ellenállni. Biztos voltam benne, hogy a többiek sem bírják már. Hirtelen egy helikoptert pillantottam meg. Egy kötelet engedtek le. Az egyik férfi a vízbe felém dobta, de már nem volt erőm belekapaszkodni. Ennek ellenére gépiesen a hurokba dugtam a karomat. Felhúztak a helikopterbe. Később pontosan tudtam: csak Isten őrzött meg attól, hogy nem engedtem el a kötelet. Erőmnek régen vége volt. Amikor partot értünk és kezek nyúltak felém, összeestem. 27 percig voltam a jeges vízben, testem hőmérséklete 29 fokra hűlt le. A kórházban elmondták, hogy a bal bokám és a jobb kezem eltört. Lábamon tátongó seb. Megint imádkoztam:- Úristen, tudom, hogy itt vagy. Egyedül Te adtál erőt kitartani. Kérlek, mutasd meg nekem, hogy most mit tegyek! Amikor délután felébredtem, egy ápolónő állt az ágyam mellett. Csak egy kérdés foglalkoztatott: Ki ez az Isten, aki segített nekem? A nővértől kértem választ. Először kitért előle. Azt mondta, hogy nem beszélhet vallási kérdésekről a betegekkel. Könyörögtem neki, hogy segítsen. Volt a zsebében egy Újszövetség és abból kezdett olvasni. Elmagyarázta, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, aki meghalt értem a kereszten és feltámadt. Izgatottan hallgattam. Ez volt a válasz. Rögtön rendbe akartam hozni az életemet. Megvallottam a bűnömet, és az ápolónő jelenlétében befogadtam életembe az Úr Jézust. Amikor éppen ki akart menni a szobából, kopogtak, és az a fiú jött be, aki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszem-e, hogy a mennyországba kerülök. Könnyek folytak végig az arcomon, amikor elmondtam neki, hogy éppen most adtam át az életemet az Úr Jézusnak. Még valaki meglátogatott, aki hallott szerencsétlenségemről. Egy stewardess, aki elmesélte, hogy 1974-ben hogyan zuhant le repülőgéppel és hogyan élte túl a katasztrófát. Összehasonlítottuk élményeinket, és örömmel meséltem neki, hogy hitre jutottam az Úr Jézusban. / \ Vele Ki Vele jót*/ az meg nem szégyenül,, nem védtelen és nem is úttal an. Ki Vele tant, az soK sincs egyedül: mindig a legjobb társaságban van. p j_ V________________________________) 12
