Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
A modern ember gondolkodásmódja A modern ember az utóbbi évszázadokban gondolkodásmódjának soha nem sejtett kibontakozását tapasztalta meg. Az emberi gondolkodás felszabadulása és kibontakozása Jézus Krisztussal függ össze. Az a tény, hogy a reformációban újra fölfedezték Öt, előkészítette az emberek gondolkodása számára a szabadságra vezető utat. Mindenütt, ahol Jézus Krisztus kibontakoztathatja a befolyását, a gondolkodás nagyban felszabadul. Ott, ahol az Úr Jézussal való életből szokásos emberi vallásosság lesz, akadály támad az ember kibontakozásában. Az Úr Jézussal való élet nagyszerű szabadulást tartalmaz minden tekintetben. Ahol nem ez az eset, ott emberi befolyás fejtette ki a hatását - még ha olyan „kegyes” is volt az. Aki az Úr Jézus előtt áll, az királyi szabadságban áll, és Őáltala személyiségének és életének csodálatos kibontakozását tapasztalja meg. Közben nem lesz egy, csak magának élő individualista, különc. Igen hálás azért, hogy Isten gyermekeinek, Jézus Krisztus nagy testvériségében élhet. Ezt a testvériséget saját lakóhelyén sem akarja gyakorlatilag nélkülözni. Tudja, hogy szüksége van rá: kiegészítésül, helyreigazításul, egész embervoltának kifejlődéséhez. Emberek, akik nem részesültek abban a kiváltságban, hogy különleges iskolai kiképzést kapjanak, a tesvériségnek ebben a légkörében szellemileg és értelmileg úgy fejlődnek és formálódnak, mintha egyetemet végeztek volna. Ekképpen az evangélium újra fölfedezése a reformációkor nagy ajándékot hozott az emberiségnek. A gondolkodásmódnak ez a felszabadulása azonban a modern ember számára egyúttal veszéllyé vált, ha elszakadt Jézus Krisztustól és autonómmá, azaz önállóvá és függetlenné lett. Az Úr Jézustól elszakadt, autonóm, modern gondolkodás elveszíti minden viszonyulását. Minden alapja felenged. E gondolkodásmód előtt minden érték és igazság viszonylagossá lesz, vagyis megkérdőjelezik általános érvényüket, és csak föltételes jelentőségük marad - ha marad -, úgy hogy már nem képesek igazán hordozni az életet. Jellemző a modern fejlődésre, hogy alapjában véve nem marad már szilárd, abszolút pont. Minden változó, mozgó állapotban van. Mindent megkérdőjeleznek. Amilyen tetszetős ez egyrészt, épp olyan katasztrofálissá lesz, ha már semmiféle nyugvópont nem létezik. A gondolkodás fellazulásának folyamatában élünk, amelynek az emberiség katasztrófájához kell vezetnie, mert egyetlen szilárd érték sem marad meg. Enélkül pedig az ember nem tud élni. Ezt már milliók veszik észre minden népben. Gyökeres veszteség az, amely az egész életet fenyegeti, hogy az emberi gondolkodásmód felszabadulásában elveszett az a tényező, amely kiváltotta ezt a szabadságot: Jézus Krisztus. Csak akkor tudunk létezni, ha Öt újra viszszanyerjük, mivel a világban Ő az egyetlen szilárd pont és értékálló tényező. Nagyszerű dolog, hogy minden ember - egy olyan környezet közepette, amelyben minden érték tönkremegy és az élet értéktelenné válik - közvetlenül odamehet az Úr Jézushoz és befogadhatja Őt, hogy övé legyen az a nyugvópont és állandó tényező, amely az életét valóban hordozza. Erich Schnepel Istennek háttal Aki Istennek háttal fordul, csak a maga árnyékát látja. Aki Istentől elfelé megy, annak szünetlen nő az árnya, míg belevesz az éjszakába. 107
