Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. szám

ki a harcra, akik kezüket szájukhoz emelve szürcsölték a vizet. Azonban nem hagyomá­nyos fegyverekkel látták el őket, hanem harsonákkal, cserépkorsókkal és fáklyákkal. Meglepetésszerű támadással olyan győzel­met arattak, amely egészen egyedülálló Iz­rael történetében. Ennél a kiválogatásnál nyilván a buzgóság és a mértékletesség volt a döntő. Mindkét tulaj­donság a mai napig is nagy jelentőségű a hit harcában (Jel 3,16; Fii 4,11). En-Gedi — menedék és tiszteletadás A Holt-tenger nyugati oldalán buzog elő az En-Gedi, a Gödölye-forrás. A part men­ti útról meredek gyalogösvény vezet oda természetvédelmi területen át, ahol sok a bokor és nád. A pusztaság meredek hegyoldalain, amelyek a vízben gazdag sza­kadék két oldalán jobbra és balra több mint 500 m-re emelkednek, több barlang van. Időnként kőszáli kecskéket is lehet látni a közelben. Mintegy 40 percnyi gyaloglás után állandó zúgás és csobogás jelzi a vízesés közelségét. Kb. 30 m magasságból zuhan a meredek sziklafalról a víz egy kicsiny, fürdésre alkal­mas tóba. Ezen a vadregényes tájon zajlott le az az emlékezetes találkozás, amelyről az lSámuel 24-ben olvashatunk. Saul üldözte Dávidot, és Dávid látta, amikor üldözője az egyik barlangban nyugovóra tért. Észrevét­lenül utána lopódzott, és levágott egy dara­bot a köpenyéből. Amikor már újra bizton­ságban volt, kiáltott Saulnak:- Uram király! Miért hallgatsz az emberek fecsegésére, akik azt mondják, hogy Dávid az életedre tör? Ekkor Saul sírva bocsánatot kért Dávidtól, és így szólt hozzá: — Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem (lSám 24,9-10.20). Gihon - megkoronázás és óvintéz­kedés A Kidron-völgy fölött fakad a Gihon-forrás az Ofel hegyen (Várhegy). Ez Jeruzsálem egyetlen bővizű forrása és fontos tájékozó­dási pont is. Dávid király 40 évig uralkodott, amikor negyedik fia, Adónijja ünnepet ren­dezett, és azon magához akarta ragadni a királyi koronát. Miközben híveivel ünnepet ült, Dávid fiát, Salamont kiáltatta királlyá (lKir 1,32-36). Salamon Nátánnak, az is­mert prófétának és Cádok papnak a kísére­tében öszvérháton a Gihon-forráshoz lova­golt, és ott királlyá kenték fel. „Ekkor megré­mülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjá­­hoz voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára” (lKir 1,49). Salamon ön­megtartóztatása és türelme így gazdag jutalmat nyert. Utódainak egyike, aki Kr.e. 719-691-ig uralkodott, Hiszkija volt. Az ő uralkodása alatt vonult fel Asszíriából seregével Szanhé­­rib király, és el akarta foglalni Jeruzsálemet (2Krón 32,1-2). Hiszkija azonban nem hagyta magát megfé­lemlíteni. Vezető embereivel való tanácsko­zása után kijavíttatta a falakat, betömette a forrásokat és a patakot, amelyet a föld alatt vezettek (2Krón 32,3-5). 1927-ben az ásatások során kiderült, ennek a pataknak a medre egy sziklaalagútban volt, amelyet újra szabaddá lehetett ten­ni. Hossza 512 méter és 10 méter eséssel a Siloám tavába folyik. Ez annak idején jól védetten a városfalon belül helyezke­dett el. Az érdeklődők most zseblámpával a kezük-FELELETEK a 71. oldal kérdéseire 1. „A szép asszony, akinek nincs okossága” (Péld 11,22). 2. Jób (28,18). 3. A kereskedő példázatában, aki mindenét odaadta érte (Mt 13,46). 4. Az új Jeruzsálem (Jel 21,9-27). 5. Dávid idejében (IKrón 21,25). 6. Gyémánt (Jer 17,1). 7. A tékozló fiú példázatában (Lk 15,22). 8. Gyöngyeinket (Mt 7,6). 9. Szanhérib, Asszíria királyáról (2Kir 19,20.28). 10. Józsefébe (lMóz 41,42). 78

Next

/
Thumbnails
Contents