Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

Még ma is van pünkösd! Elhisszük azt, hogy még ma is lehetséges igazi pünkösd? Olyan pünkösdre gondolok, amikor a Szent Szellem hatalmasan munkál­kodik, amikor emberi szíveket legyőzhet, és könnyelmű bűnösöket Isten gyermekévé te­het. Hiszen ez történt akkor, azon az első pünkösdi ünnepen is. Azonban ez régen volt. Lehetséges, létezik ilyen ma is? Januárban - néhány évvel ezelőtt történt - diákoknak csendes-hetet rendeztek, s ezen aktuális problémákat akartak megbeszélni. A diákok között volt egy kis csoport hívő keresztyén is. Ezek odamentek a hét vezető­jéhez, és ezt kérték:- Engedje meg, hogy legalább egyetlen délután tarthassunk egy bibliatanulmányo­zó összejövetelt. A vezető beleegyezett, és meghívott egy fiatal teológust erre az alkalomra. lémáidról, és aki kész veled rendszeresen együtt imádkozni a szabadulásodért. Mindenekelőtt azonban azt kívánom neked, hogy sütkérezzél Isten szeretetének sugaraiban. Újra meg újra gondold meg, milyen árat fizetett Isten a te szabadításodért, hogy az Ő szeretetét szemlélve egyre inkább szeresd Ót. Akkor az­után már nem kell megvetned önmagadat, ha­nem meglátod magad mint Isten szeretetének tárgyát. George Whitefield, az áldott evangélizátor (1714-1770) még életében megírta temetési pré­dikációját. Búcsúszavaiban barátait Isten óvó szeretetébe ajánlotta: „Ha az amerikai őserdő­kön utazunk keresztül, éjszakánként tüzet kell gyújtanunk, hogy távol tartsuk a vadállatokat. Éjjelente gyakran fölkeltem, és ilyenkor azt mondtam kísérőimnek: Ez a tűz olyan, mint Isten szeretete, amely távol tartja az ördögöt és testünk kívánságait, hogy azok ne árthassanak nekünk...” Tartsd égve szívedben Isten szeretetének a tüzét. Óvd és tápláld. Ez lesz a legjobb segítséged, hogy boldog, győzelmes legyen az életed Jézus Krisztus követésében. Szeretettel üdvözöl testvéred: Wolfgang Ekkor a hívő diákok aktivizálódtak. Telefo­non minden ismerősüket, akik Jézus Krisztus tanítványai voltak, felhívták, és megkérték őket, imádkozzanak azért, hogy a Szent Szellem cselekedjen valamit társaik szí­vében. Minél jobban közeledett ez a bizonyos dél­után, annál nagyobb lett a feszültség a tábor­ban. Az egyik nem hívő diák a keresztyén­­séggel szembeni ellenérveket írt össze, amelyeket később fel akart olvasni. Az or­szágban azonban sokfelé imádkoztak. És azután megtörtént, hogy ezen a diáktábo­rozáson (a tél közepén!) pünkösd lett. Mint­ha gránát vágott volna be, úgy hatott és munkálkodott Isten élő Igéje. Vita helyett forró érdeklődés támadt:- Mit cselekedjünk? A nagy ellenfél félretette jegyzeteit. Nem volt többé bátorsága szegényes ellenérvei­nek előadására. Késő éjszakáig folyt a szo­bákban a kérdezősködés, beszélgetés; bi­zonyságot tettek és imádkoztak. Az egyik diák, aki könnyelmű életet élt, nagy nyomo­rúságában diáktársához ment, akit hite miatt korábban kigúnyolt, és megkérte őt:- Segíts nekem, hogy megtaláljam Jézust! (Azóta már hosszú ideje nagy buzgósággal szolgál a keresztyén ifjúsági munkában.) Másnap egy politikus érkezett előadást tarta­ni. Csodálkozott azon, hogy a fiatalokat mennyire nem érdeklik az 6 problémái. Fogalma sem volt arról, hogy legtöbben közülük csak Jézusról és az üdvösségről szerettek volna még többet hallani. Az egyik professzor dühösen mondta:- De hiszen nálunk rajongás tört ki! Azonban nem rajongás volt, hanem Isten hatalmas Szelleme munkálkodott. Nem sok­kal később ez a professzor is megjelent azon az imaösszejövetelen, amely a diákok kö­zött alakult. Ez pünkösd! Pünkösd ma! Ekkor a Szent Szellem Isten országát hozza be ebbe a mi eltévedt, bűnössé lett világunkba, és sok embert ajándékoz meg világossággal: az 53

Next

/
Thumbnails
Contents