Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

Vajon az Úr Jézus nem három napig volt halott? — Bruno Schwengeler válaszol egy olvasó kérdésére -Kérdés: Máté 12,40 szerint Jézus halála és feltámadása között három nap és három éjszaka, azaz 72 óra telt el (vö. Jónás 2,1). Nagypéntek délután és húsvét vasárnap reggel között azonban csak másfél nap, s mindenesetre csupán két éjszaka. Mivel magyarázható ez az ellentmondás? Felelet: A megfigyelés feltétlenül helytál­ló. Ha Jézus Krisztust pénteken feszítették keresztre és a hét első napján (vasárnap) támadt fel, akkor Ő is tévedett. Valóban? Máté 12,40-ben és Márk 8,31-ben is Jézus félreérthetetlenül kijelenti, hogy megölik és három nap múlva feltámad. Jé­zus Krisztus azonban nem tévedett, mert Isten nem téved, hanem az az általános felfogás téves, amely szerint pénteken (nagypénteken) feszítették Őt keresztre. Ez a felfogás felületes szemlélet és más következtetések alapján alakult ki. A ma használatos naptár szerint a nap éjfél­kor kezdődik és a következő éjfélkor ér véget. A héber naptárban azonban minden új nap este 18 órától a következő nap 18 óráig tart. A zsidók szerint tehát először van este és éjszaka, és csak utána követke­zik a reggel. A szombat így nem szombat reggel kezdődött, hanem már péntek este 18 órakor. Az izráeliták nemcsak a hetenkénti szom­batot ismerték és tartották meg. A 4Mózes 28,16-18-ban olvashatjuk: „Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr pás­­kája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovászta­­lan kenyeret kell enni. Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó mun­kát.” A hónap tizenötödik napján — a páska után — szombatot (szabbatot = nyugalom­napot) kellett tartani. Ezen a héten a zsidók tehát két szombatot tartottak. A kovászta­­lan kenyerek ünnepének első napja min­dig az évi szombat volt. A megoldást a János 19,31-ben találjuk meg, hiszen itt egyértelműen ez áll: „Mivel felkészülés napja (a ma használatos bib­liafordítások közül a kát. és Csia fordítás hozza helyesen, a többi helytelenül „pén­­tek”-nek fordítja - a Kiadó) volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt.” Jézus keresztre feszítését követő szombat nem a rendes heti szombatnap volt, hanem különleges nap - a hónap tizenötödik nap­ja. így a Biblia alapján teljes biztonsággal fel tudjuk vázolni a keresztre feszítés és a feltámadás hatalmas eseménysorozatát időrendben (az ábrát lásd a következő ol­dalon): A ma használatos naptár szerint kedden fogyasztották el a páskabárányt. Jézus szerdán állt Pilátus előtt, és ekkor feszítet­ték Őt keresztre. Déli 12 órától délután 15 óráig sötétség borult az egész földre. Utána hangzottak el Jézus megrázó szavai a ke­reszten. Urunk és Megváltónk tehát közvet­lenül 15 óra után halt meg (Mt 27,45-50; Mk 15,42-47). Csütörtökön mennek a fari­zeusok Pilátushoz, és elérik, hogy a sírt lezárhassák és három napon keresztül szo­ros őrizet alatt tarthassák. Pénteken (tehát a nagy szombatünnep után, de még a szoká­sos szombat előtt) készítik elő az asszonyok a balzsamot és keneteket Jézus testének bebalzsamozására. Szombat a heti pihenő­nap, és vasárnap az asszonyok üresen ta­lálják a sírt. A héber naptár alapján mindez a következő­képpen folyt le: Az első hónap 14. napján fogyasztották a páskavacsorát. Emellett felkészültek a kovásztalan kenyerek évfor­dulójának megünneplésére. Ez a nap a mai naptár szerint tehát kedden 18 órakor kez­dődött és szerdán 18 órakor ért véget. A 15. nap a nagy szombatünnep volt. A tizenhato­dik nap a nagy szombat ünnepe és a rákö­vetkező hétvégi szombat közé esett. A tizen-47

Next

/
Thumbnails
Contents